modernNagyi

Guszti első kalandja. Ismeritek Gusztit?  Ő nem akármilyen liba ám! Mindig csíkos nadrágot visel, csíkos sapkája van, és olyan piros a csőre, hogy még a paradicsom is elbújhatott volna mellette szégyenében. Úgy hívják Guszti. Guszti, a guszti liba. Sokáig egy nagyobbacska gyerek barátja volt. Együtt töltöttek sok-sok évet. Guszti ott volt a vidám napokon, a lustálkodós napokon, és akkor is, amikor valamiért kicsit szomorú volt a világ. Aztán egy szép napon Guszti különös dolgot érzett.  Valami csiklandozta a szárnyát. – Hm... – gondolta. – Ez bizony az indulási csiklandozás ! Mert Guszti tudta, hogy a jó barátok néha tovább vándorolnak. Fogta hát a kis batyuját – bár senki sem tudta, mi volt benne, mert Guszti nagyon titokzatos liba volt – a fejébe húzta a csíkos sapkáját, és útnak indult. Ment, ment, mendegélt. Ment a kerteken át. Mendegélt árkon, bokron, ösvényeken keresztül. Míg végül eljutott egy hatalmas bokorhoz. A bokor mögül egy apró hang szólt: – Psszt! ...