Adventi naptár, de másként

Az adventi naptárnak a lényege a várakozás. Az pedig hogy ki hogy vár, vagy hogy a gyermeket hogy készítjük a fel a karácsonyra, hogy milyen úton jut el Advent vasárnaptól a Szentestéig, annak számtalan módja lehet. Az idén úgy gondoltam, ezúttal a várakozás ne csak 1-1 napra jutó ajándék legyen, hanem feladatok is.  Így 24 cetlit raktam egy dekupázzsal díszített kis vödörkébe, amin feladatok, illetve lehetőségek vannak, és persze azért ajándékok is „nyerhetők”. Ehhez a megoldáshoz, az egész család együttműködése kell.

Adventi naptár kicsiknek

Egy két-három éves gyermeknek az időérzéke nem olyan, mint egy felnőttnek, de még olyan sem, mint egy kisiskolásnak. A várakozás, a készülődés varázsát, ha nem is értik, de biztos vagyok benne, hogy érzik. A most bemutatásra kerülő „adventi naptár” nincs beszámozva, nem számítanak a naptári napok. A gyermek minden este onnan szed le egy búbocskát – ami egy-egy meglepetést takar – ahonnan akar. 

Adventi mese

Nem régiben olvastam a „Négy gyertya” című mesét a neten, ami annyira megtetszett, hogy úgy gondoltam, itt a helye az én weblapomon is. Ezzel a mesével kívánok kellemes, szép és meghitt „várakozást” a közelgő karácsonyhoz.

A képen látható díszt én csináltam.

Tízévesen

Két fiú. Két tízéves. Mindegyik szeret néha rosszalkodni, hangoskodni, rohangálni. Mindegyik szereti, és nagyon jól tudja a matekot. Szeretik a gyomrukat és kedvencük a krumplistészta, no meg a nokedli bármivel. Imádnak focizni. Valami nagy különbség azért mégis van köztük. Hatvan év! Más volt 1956-ban tízévesnek lenni, és más 2016-ban. Erről szól a következő novella. 

Őszi kép

Azt hiszem, az őszt a legtöbben a színei miatt szeretik. Én biztosan. A különböző sárgák, pirosak, barnák valamennyi kevés zölddel vegyítve, szemkápráztató tud lenni. A természet nagy mester! De az unokáim is! (Láthatod a képen) Nem könnyű feladat ezt a gazdag színvilágot papíron megjeleníteni. Ám egy kis trükkel, mégis könnyen, gyorsan megy.

Az állatkertben (mese)

-        Ébresztő Hétalvók! Ki az ágyból Lilla, Hunyó! Nagy napra ébredtünk.

-        Nagy napra? – kérdezte vissza álmosan Hunyó.

-        Miért? Van kis nap is? – mondta még csukott szemmel Lilla.

-        Hát elfelejtettétek? Ma megyünk Papikával az állatkertbe. A nagy napot pedig azért mondtam, mert ez egy várva-várt, különleges nap lesz. Megyünk majd a földalattival, megnézzük az állatokat, elmegyünk az állatsimogatóba és talán etethetjük is őket.

Tündéri boszorkány (mese)

Azt mondják, hogy a boszorkányok mind nagyon csúnyák és gonoszok. Ott ártanak, ahol tudnak, és ehhez még varázserejük is van. Ám ha hiszitek, ha nem, van a világnak egy icinyke-picinyke sarka, ahol szorgalmas, csupa-szív, segítőkész boszik élnek. Egy a sok közül, akit Rusnyinkának hívtak, egyszer útra kelt, hogy bebizonyítsa, hogy az embereket nem fogja érdekelni a rút test, ha megtudják, milyen nemes szívet takar.

Boti és Dínó (mese)

A Kovács család – anya, apa, Sári és Boti – Pest szélén élt, egy családi házban. 

Sárika rendes, szorgalmas, illedelmes kislány volt, nem úgy, mint kisöccse, Boti. A fiúcska – ahogy szokták mondani – egy kicsit szeleburdi, egy kicsit rendetlen, egy kicsit füllentős és egy kicsit lusta volt. Bár ez utóbbi így teljesen nem is igaz. Inkább úgy mondanám, ami tetszett neki azt nagy buzgalommal megcsinálta, amihez nem volt kedve, ahhoz bizony hozzá sem nyúlt. Szegény anyukája és az óvó nénik sokat zsörtölődtek vele emiatt.

Oldalak

Subscribe to modernNagyi RSS