Rakéta indul, vonat marad!
Emlékeztek ez év Pünkösdjére? Amikor a vonatok nem értek el a Balatonra, vagyis csak hosszú- hosszú idő után. De mondhatnám az egészségügyet, az oktatást, az utakat, a bankokat, a Tudományos Akadémiát … hadd ne soroljam. Soha semmilyen pártnak nem voltam és nem vagyok tagja, ez a weboldal pedig nem a politizálásról híres. Most még sem bírom ki szó nélkül!
Szeretem
a hazámat. Ismerem a történelmét, az irodalmát, a művészetét, kapásból
eléneklek egy rakás magyar népdalt, ismerem országunk legszebb helyeit, tisztelettel
gondolok minden jelentős történelmi személyre. A helyzetet nem szidni akarom,
hanem megérteni. Csak azt kérdezem magamtól/ tőletek: Miért jó nekünk, hogy
magyar űrhajós jár/járt a világűrben?
A
válaszok, amiket hallani lehet, így szólnak: Mert ez technológiai előrelépés, mert
presztízs, mert büszkék lehetünk rá, mert példakép lehet a fiataloknak, mert
tudományos kísérleteket végezhetett odafenn, mert, mert, mert …
De
én nem tudok örülni. Nem azért, mert irigylem a sikert bárkitől, hanem azért,
mert idelent hiány van. Nincs papír a kórházi vécében, nincs
fertőtlenítő a rendelőben. Nincs pénz intézményeink felújítására. Rosszak az
utak, nem járnak rendesen a vonatok, a boltokban egyre több pénzt hagyok, pedig
egyre jobban megnézem, mire költök. Nincs időpont az orvoshoz. Nincs
megbecsülése a tanárnak, orvosnak nővérnek kétkezi munkásnak.
Nincs
pénz semmire, de rakétára van.
Azt
mondják, ez hosszú távon megtérül. Talán. De egy ország jövőjét nem lehet
stabilan felépíteni, ha a jelen közben szétesik. Nem a csillagokkal van a
baj. Az a baj, hogy a politikai látvány fontosabb, mint az emberi valóság.
Én
nem presztízst akarok, hanem méltóságot, emberhez méltó életet, és nem
csak magamnak, hanem minden honfitársamnak, nemre, színre, iskolai végzetségre való
tekintet nélkül.
Nem
példaképet, aki elérhetetlen magasságban lebeg, hanem orvost, tanárt, ápolót, akit
végre megfizetnek, megbecsülnek. Mert ők minden nap az emberi világot tartják a
vállukon. Rakéta nélkül.
Rakétát?
Igen. De először azoknak, akik már most is az eget emelik fölénk, de ezt sajnos
sokan nem látják.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése