modernNagyi

Nevessünk a tél arcába! Ezt a címet adtam annak a kisgyermekeknek szóló mesének, amiben a vidám bohóc, elzavarja a telet, amit itt közre is adok. Mint ahogy a két főszereplő bábját is: a bohóc és a Tél. A bohóc már megvolt, a Telet a lyukas fehér zokniból készítettük. Mint ahogy a képen is látszik, a zokni bábról senki meg nem mondaná, hogy ő a tél. Ezért a mese előtt, egy versikét mondunk: Tél:       Én vagyok a Tél, fújom a hideg szelet! Bohóc: Én meg a Bohóc – nevetni sosem félek! Tél:       Hideget, havat szórok házra, fára! Bohóc: Én meg a nevetést szórom a világra!  Íme a mese, amit el lehet olvasni, vagy el lehet bábozni. Nevessünk a tél arcába! Volt egyszer egy falu a dombok között, ahol február mindig túl komolyan vette magát. A hó ropogott, a szél fütyült, és a Tél – mert bizony ő ott személyesen lakott – minden reggel végigsétált a főutcán deres bajuszával, és így morgott: – Csend legyen! Most még én ur...