Klári cikke.
Végigolvastam
többször is a cikkeidet, s már az első cikk címének olvasásakor egy személyes
emlék jutott eszembe abból az időből, amikor a magyar iskolákban még csak
kezdtek előfordulni a számítógépek (Commodore 16, Commodore 64 stb.). Mi is
kaptunk 6 darabot, szépen mutattak a tanári szoba üveges szekrényében. Tanítási
szünetekben kölcsönkértem egyet, hazavittem, vettem könyveket, megtanultam
belőlük Basic nyelven programozni, írtam oktató
programokat, s amikor egy megyei pályázaton nyertem is velük, akkor
megengedték, hogy előbb fakultációként, majd órarendbe iktatva tanítsam
gyerekeknek is. Aztán jöttek a windows-os gépek, közben elvégeztem a tanári
szakot, majd az iskolai rendszergazda képzést is megcsináltam. Lett a suliban
gépterem ...de ezt a történetet már ismered Te is. Viszont a kollégák... Ott
tartottunk, hogy a gyerekek többet tudtak tanáraik 90%-ánál. Mivel akkor
már az ISZE vezető oktatója voltam, felajánlottam, hogy szívesen tartok
alapozó tanfolyamot az érdeklődő kollégáknak ingyen. Meglepetésemre többen
felháborodtak, "mit képzelek, kisebb gondjuk is nagyobb ennél",
különben is kikérik maguknak, ne "csesztessem" őket,
játszogassak csak a gyerekekkel, ne velük. Azért volt néhány lelkes
kolléga, velük elkezdtük, azán később tartottam a suliban a pedagógusoknak
hivatalos akkreditált tanfolyamot is, amelynek végén vizsgát is tettek. Szóval
nem volt egyszerű dolog elfogadtatni az új dolgokat. Ma sem az, s van,
akivel lehetetlen.
Mindezt
csak azért írtam le, hogy alátámasszam, amit írtál, hogy mindentől félünk,
ellenállunk, de a fejlődést nem lehet megállítani, az új technikai eszközöket
fel kell használni.
Többek
között az alábbi kérdések merültek fel bennem:
Elfogadjuk-e
magunk fölött valónak a technikát? Ellenőrizzük-e? Tudjuk-e ellenőrizni? Miért
van az, hogy az új technikát (majdnem) előbb tudjuk rosszra, mint jóra
használni? Tudunk-e etikusok lenni? Tudunk-e jól kérdezni? Ki/kik fogják
tanítani? Marad az informatikát tanítókra? Milyen - a pedagógusok által
kézzelfogható - segítséget kapnak tanárok?
A
mesterséges intelligencia már nem egy új eszköz csupán, hanem gondolkodási
partnerünk az iskolában. Nehezen fér bele, vagyis inkább egyáltalán nem a mi -
jelenleg is - poroszos alapokon álló szemléletünkbe. Én úgy érzem, ez az oka
annak, hogy nem képesek általánosan elterjedni az új, más szemléletet hordozó /
megvalósító iskolai gyakorlatok. Vannak intézmények, ahol ez sikerült, de
valahogy nem tudott elterjedni, általánossá válni. Azt érzem, hogy ma az
általános iskolák nagy részének nincs választott arculata, kevés az
innovatív iskola. Miért? Én az egyik alapvető okot a pedagógusképzésben látom.
Akárhogy is fejlődik a technika, a tanárt, a gyerekekkel való személyes
jelenlétet, kapcsolatot szerintem soha nem fogja tudni helyettesíteni. De ez a
kapcsolat csak akkor lesz jól működő, ha a tanár nem egyszerűen a tudásátadó
szerepében van jelen. Márpedig én úgy tapasztalom, hogy ma még - sajnos -
sokszor csak ezt a szerepet töltik be. Nem csak a pályára jelentkezők hibája ez
(alacsony a bekerülési pontszám, de mégis diplomát ad), hanem a
kiválasztásé / kiválasztóké. Nagyon alapos alkalmassági tesztekre
lenne szükség, hogy ki tudjuk választani azokat, akiknek személyiségjegyei
alkalmassá tehetik erre a hivatásra. Itt kanyarodnék vissza a mesterséges intelligencia
iskolai oktatására, felhasználására. Mivel ehhez egyáltalán nem passzol a
megfellebbezhetetlen tudásátadó szerep, sokkal inkább keretadó,
kritikai/értelmező, útmutató kell legyen. Lehet, rosszul látom, de ehhez
sok segítségre van/lesz szüksége a tanároknak. Nem szép hangzatos
eszmefuttatásokra, hanem olyan konkrét elméleti/gyakorlati
szakmai segítségre, amit a mindennapi tanítás mellett is igénybe tudnak
venni. El kell felejteni az ún. továbbképzéseket, amelyek - tisztelet a
kivételnek - csak arra voltak jók, hogy pipa kerüljön a programpont mellé.
Valódi műhelymunka kell. S persze, az értelmetlen tiltás megszüntetése. Nagyon
drukkolok, hogy sikerüljön!
Várhalmi
Károlyné Klári
Megjegyzések
Megjegyzés küldése