A tiltás, nem tanítás 1.

Mielőtt összetörnénk a gépet. 

Amióta betiltották az iskolákban a mobilok használatát, érlelődik bennem egy gondolat. A tanuló ne használjon, mobilt? Ne használjon Internetet? Na használja a mesterséges intelligenciát? Az idő halad, a technika fejlődik, ezt visszafordítani nem lehet. Erre fel kell készülni! Eszembe jutott az angliai géprongálás, a hitleri könyvégetés meg hasonlók. Hiába, a történelem sok mindenre választ ad.

Nem a géptől kell félnünk, hanem attól, hogy nem tanítjuk meg használni azokat.

1811 telén Anglia iparvidékein éjszakánként árnyak mozogtak a gyárak körül. Kalapácsok csattantak, és az új szövőgépek darabokra hullottak. A munkások úgy érezték: a gép az ellenségük. Ha összetörik, talán visszakapják a munkájukat, a biztonságukat, a világ rendjét.

Nem ostobák voltak. Csak féltek. Az ipari forradalom idején, az Egyesült Királyság textilüzemeiben valóban létezett a géprombolók mozgalma. A ludditák nem a jövőt akarták elpusztítani – csak a jelenüket próbálták megmenteni. Azt hitték, a gép elvesz tőlük valamit.

Több mint száz évvel később, 1933 májusában Berlinben könyvek égtek. Ami veszélyesnek tűnt, azt máglyára vetették. A gondolatot nem lehetett megcáfolni – hát elégették.

Ma nem verünk szét szövőgépeket. Nem gyújtunk könyveket. Rendeleteket hozunk. Kitiltjuk az iskolából a telefont, a tabletet, az internetet, a mesterséges intelligenciát. Megkönnyebbülünk: tettünk valamit. Megvédtük a gyereket. Valóban? Megvédtük?

A technika nem erkölcsi kategória. Nem jó és nem rossz. Eszköz. Ahogyan a könyv az volt Gutenberg korában, ahogyan a gép az ipari forradalom idején. Az eszköz nem gondolkodik helyettünk – de gondolkodás nélkül veszélyes lehet. Hát ez itt kérem a lényeg!

Nem a tiltás a nehéz. Tiltani mindig könnyebb. A tanítás a nehéz. Mert ha a gyerek kezében ott van az eszköz, akkor valakinek meg kell tanítania használni. Kérdezni vele. Kételkedni benne. Ellenőrizni az információt. Kreatívan alkotni általa. Nem másolni – gondolkodni.

A ludditák a gépet törték össze, mert attól féltek, hogy elveszi a munkájukat. Ma attól félünk, hogy az algoritmus elveszi a gondolkodásunkat. Pedig a gondolkodást nem lehet elvenni attól, aki használja. A kreativitást nem lehet helyettesíteni. A jövő nem a leggyorsabb gépé. A jövő a legkíváncsibb emberé.

A tiltás pillanatnyi csendet hoz. A tudás tartós rendet. A kreativitás pedig jövőt.

Nem a telefont kell elvenni a gyerektől. Hanem a gondolkodás örömét kell odaadni neki.

A kérdés nem az, hogy lesz-e mesterséges intelligencia az iskolában. A kérdés az, hogy ki tanítja meg a gyerekeket gondolkodni mellette, és ez már nem technikai kérdés, hanem pedagógiai felelősség. Közös felelősség. A Mi felelőségünk!!!