Állatrendező 1.

Állatok felismerése.

A felnőtteknek ez többnyire nem gond, de a gyermekeknek – főleg a ha kicsik – annál inkább. Ők azoknak a nevét tanulják meg először, amelyeket a környezetükben látnak, esetleg könyvben, TV-ben. Ha fejleszteni akarjuk, akkor kicsit rá kell segíteni.

Főleg azért, mert sok könyvben (a játékosság kedvéért) a valóságtól teljesen eltérő képek vannak. Gondolok a 4 lábú bogarakra, a kézzel ellátott csigára, vagy az esernyőt tartó tyúkra.  Erről már egyszer írtam (http://www.modernnagyi.hu/2024/04/hany-labon-jar.html) de nem győzök ez ellen eleget harcolni. Nem attól lesz aranyos és szeretnivaló a méhecske, ha a két kis kezével, a kosarába gyűjti a virágport és szoknyában van. Sőt!

Mi az, amit szerintem meg kell tanulni?

• Az állat nevét,
• hogy a környezetünkben látható-e, vagy csak állatkertben,
• hogy hány lába van, illetve hogy tud „közlekedni”.

E szempontok szerint:

• először nézegettük a bábukat,
• majd beszélgettünk róla,
• végül megszámoltuk a lábait.
• Az már csak hab a tortán, hogy vajon mit eszik, és miért pont azt.

Ezek után jött a játékkészítés:

Számítógép segítségével csináltam egy körlapot, melyet 8 részre osztottam. Az adott állatokat a mennyiségük szerint csoportosítottam. 

Egy játék készítésénél mindig szempont, tárolás, hisz „rend a lelke mindennek”. Volt egy tortásdobozom, ezt alakítottam át „állatkertté”. Az állat-kört beragasztottam a tortás dobozba, és cikkeket elválasztó vonalakat megvastagítottam, illetve meghosszabbítottam kék szigetelő szalaggal. 

A körlapon látszik, hogy egy-egy cikkbe, melyik állatnak kell kerülnie és hány darab. Pl. 1 krokodil, vagy 2 teve, vagy a hatoshoz 3 cica és 3majom, stb. 

Az utolsó, a 8. cikkben, az látható, hogy: JUTALOM, ez azt jelenti, hogy ebbe a cikkbe szőlőszemek, vagy mogyorók, vagy gumicukrok stb. kerülhetnek, amit a helyes csoportosítás után fogyaszthatnak el a játékosok. 

Lesznek állatok, amik egyik részben sem lesznek jók, ezek kívül maradnak. 

Végül, jöhet a játék!