1999 óta ünnep.
UNESCO közgyűlése február 21-ét az anyanyelv nemzetközi napjává nyilvánította. A nemzetközi szervezet ezzel is fel kívánta hívni a figyelmet a Föld nyelvi sokszínűségére, gazdagságára, pótolhatatlanságára.
Azt
mondják, anyanyelvünkben egymillióra tehető a szavak száma, ám ebből még a
Magyar Értelmező Kéziszótár is csupán hetvenezret tartalmaz. A nyelvek
szókészletét nem véletlenül nevezik szókincsnek, az egyén és társadalom
fejlettségének mutatója az, hogy mennyit birtokol ebből a kincsből. Gyakran
hallani, hogy pusztul anyanyelvünk, egyre több a szabályokat felborító idegen
hatás. Régen a germanizmust, újabban az angol hatást ítélik veszélyesnek.
Ám
én ennél sokkal veszélyesebbnek tartom a mai „trendit”. Ezt! Nagyon enyhén és
finoman fogalmazva, hogy az emberek nagyrésze, túl leegyszerűsítik a kommunikációt,
szóban is és írásban főleg. És akkor az obszcén kifejezésekről még nem is
beszéltem. Egyesek már nem csak a dühük, a mérgességük kifejezésére használják,
hanem az örömre, jóra is. Gondoljunk csak arra, hányszor találkozunk azzal,
hogy valami „k…. jó”. Ennyire igénytelenek lettünk, vagy ennyire elfogyott a
szókincsünk. A többesszámot csak udvariasságból használom, mert szeretném azt
hinni, hogy sokakra, rá biztosan nem jellemző ez a stílus. Ha nekem valami (vagy
valaki) nagyon tetszik – mondatkörnyezettől függően – a következő szavakat
használnám: bír, bejön, kedvel, rajong, csíp, imád, vonzódik, imponál,
szimpatizál, favorizál, bolondul érte, kedvére van, odavan érte, ínyére van, szívlel,
rokonszenvez, gyönyörködtet, elbűvöl, stb.
No, és ami legfájóbb az egészben, akiktől tanulhatnának a hétköznapi emberek, stílust, szép kifejezéséket, érdekes szófordulatot, mondjuk a politikusoktól, a bemondóktól, a riporterektől, azok sem erőltetik meg magukat. Sőt! Most már lassan ott tartok, hogy annak is örülök, ha nem beszédhibás. A helyes hanglejtés?!? Mintha kiment volna a divatból. Nem akarom ismételni magamat, erről már írtam egyszer, sőt, az unokáimnak készítettem játékot is hozzá.
Őrizzük hát a magyar kincset, az anyanyelvünket! Hogy is mondta Jókai Mór? „Egy kincs van
minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. E kincs neve: Édes
anyanyelv”.
Végül, Tolnai
Vilmos gondolataival zárom soraimat: „Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet
megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt
környező népek tengerébe.” Ugye, ezt senki nem akarja!
Íme a játék : http://www.modernnagyi.hu/2021/11/hanglejtes.html
Megjegyzések
Megjegyzés küldése