Hanglejtés

 Ismét hangosan gondolkodom. 

Hol vannak szép, tiszta beszédű emberek? Hova lett a magyar nyelv dallama? Hová lettek az ékes szólású magyarok? Hová lettek a Montágh Imrék? Mond még valakinek az valamit, hogy hanglejtés? Mert körülöttem, a TV-ben, a színpadon, a boltban … emberek, riporterek, bemondók, hogy a celebekről már ne is beszéljünk, mintha elfelejtettek volna magyarul. És most nem arra gondolok, hogy szegény a szókincsük, hogy durva kifejezések sorát használják, hogy a mondat felét elröhögcsélik, nem, hanem konkréten a hanglejtésre. A múltkor belenéztem egy „stand up” műsorba. Nem akarom megnevezni a humoristát, de az egész műsora egy mondat volt. Ugyanis sosem vitte le a hangsúlyt. De érdemes megfigyelni a riporterek egy részét is, amikor kérdeznek. Rémes!

Mit tehetek én, aki egyrészt nyugdíjas vagyok, másrészt senki sem kíváncsi a véleményemre? Nem tudom az akaratomat érvényesíteni! Mit tehetek? Mint annyiszor, kitalálok egy játékot, aztán, ha valaki vevő rá, kipróbálja, „játszik” a gyerekeivel vagy unokáival, és tán az nyomot hagy maga után … kicsit.

Kevéske ismeret: A magyar beszéd dallama alapvetően ereszkedő jellegű (a felszólító, kérdő és óhajtó mondatok egy része is). Kivéve az eldöntendő kérdő mondat, ennek hanglejtése emelkedő, a végén eső. Gyakori hiba az éneklésszerű csúszás, amikor az utolsó szótagra csúszik a hanglejtés. 

A magyar hanglejtés a mondatban és a szövegben realizálódik, ezért a hanglejtés tüzetesebb vizsgálata a felsőbb nyelvi szinten történik.

Röviden:

• Kijelenő mondat, hanglejtése: ereszkedő.
• Kérdő mondat hanglejtése: ereszkedő.
• Felkiáltó mondat, hanglejtése: eső – ereszkedő.
• Felszólító mondat, hanglejtése: meredeken eső.
• Óhajtó mondat, hanglejtése: ereszkedő-eső.

Alapvetően, ha többnyire, a mondatok végén levisszük a hangot, nagyot nem hibázunk.

Végül a játék. Ez felnőtt, vagy helyesen beszélő nagyobbacska nélkül nem megy! A kimondott  mondatok hanglejtését, a hozzátartozó képeket, felügyelni, esetleg javítani kell.

Játékom neve: Szépen beszélek.

A játék tartozékai: Egy doboz, amiben van 4 csomag saját készítésű, egyszerű puzzle, egy segítő táblázat, 4 db csoki (ezt nyilván pótolni kell) és 50 kártya. A kártyák három félék: az egyiken mondatok, a másikon a hanglejtés neve, a harmadikon a hanglejtés rajza van. 

A kártyák közt van továbbá 11 db. joker, ami esetünkben egy bohócarc, ez mindent helyettesíthet. (Mellesleg a bohócot a negyedikes kisunokám rajzolta.)

A játék szabálya: Egy nagyon kicsit hasonlít a kanasztához, vagy a römihez, de csak annyiban, hogy sort kell kirakni. Csak ez esetben egy kártyasort egy mondatot, egy rajzot, és egy hanglejtésfajtát tartalmazó kártya alkot. Pl: Milyen idő van? Ereszkedő. És a rajz:➖

A játékosok közt kiosztjuk a mondatos kártyákat. 

Egy kupacba ki vannak rakva a puzle darabkák, a másik kupacba lefordított maradék kártyák. Ebből húznak felváltva a játékosok egyet-egyet. Ha jó, berakja a helyére, ha rossz, visszarakja pakliba. A cél, hogy egy-egy „összeillő hármast” (mondat, kép, megnevezés) ki tudjon maga elé rakni. Ehhez persze el kell olvasni a mondatot, helyes hanglejtéssel, amit a többiek figyelnek, javítanak. Ha valakinek kijön egy „hármas”, kap egy jokert, vagyis egy bohócos kártyát, ami mindent helyettesíthet, és kihúzhat a puzlék közül is egy darabot.

Minden „hármasnál” ugyanez a helyzet: egy bohóc, egy puzledarab. Öt darabból összerakható egy kép, ami valamilyen csoki képe, és ezzel azt – mármint az igazi csokit – meg is nyerte.  Ez a játék jutalma.