Trükkös kísérletek 2.

Ki volt Tom Tit? 

     Mint ahogy előre beharangoztam (http://www.modernnagyi.hu/2019/10/trukkos-kiserletek.html), bemutatok egy könyvet, amit egy antikváriumban találtam. Nagyon jó dolgok, trükkös kísérletek, játékok vannak benne. Pont olyan, ami nekem, azaz az unokáknak kell. Játékos tanulás. Az 1800-as évek végén íródott. A szerzője Arthur Good (1853-1928)  francia mérnök, tudományoktató, szerző és karikaturista volt, aki Tom Tit néven írt, publikált. Műveit számtalan nyelvre lefordították, így magyarra is.

És most lássunk egy-két egyszerűbb trükköt:

Mechanika, avagy az anyag restsége: Papírból készítünk egy karikát, melynek 8-10 centiméter az átmérője. Ezt a karikát ráállítjuk egy palacknak a szájára, majd fönt a karikára egy pénzdarabot. Most egy kis pálcával benyúlunk a karikába és vízszintes irányban hirtelen erősen ráütünk. A karika elröpül oldalvást, de a pénzdarab nem megy vele, hanem függélyesen leesik az üvegbe. Az történt ugyanis, hogy az ütés hirtelensége következtében a pénzdarabnak, a „restség” törvényénél fogva, nem volt ideje, hogy a karika mozgásában részt vegyen.

Számos hasonló kis mutatvánnyal lehet az anyag tehetetlenségét bebizonyítani. Pl. bal kezed mutató ujján fektess egy látogatójegyet egyensúlyba és helyezz rá egy pénzdarabot. Jobb kezeddel mérj erős és hirtelen oldalütést a papiros egyik szélére. A látogatójegy elröpül és forogva bukik a földre; a pénzdarab pedig ott marad, a hol volt, csakhogy most az ujjadon nyugszik.

Forgó: A forgót, vagy pörgettyűt mindenki ismeri, egyszerű kis játék. Ilyet mi is csinálhatunk, ráadásul a mienk rajzol is. A kör, egy 10 cm sugarú kartonlap, melynek a közepén egy filctoll van (régebben, így könyvben, is színes ceruza volt) átszúrva.

Ezeket a pörgettyűket a száruknál (hossz-tengelyüknél) megforgatva tudjuk forgó mozgásra kényszeríteni. Forgásállapotukat nagyon sokáig képesek megtartani, attól függően, hogy milyen erősen forgattuk meg őket, illetve, hogy milyen az alátámasztó felület érdessége.

Pénz üti a markát: Kell hozzá egy ruhakefe (vagy puhaszőrű cipőkefe) és egy pénzérme. A gyerekeknek azt mondtam, ahány pénzérmét „kisöpörnek” a kezemből, annyit adok nekik. Megörültek, mert azt hitték, könnyű a feladat. De nem. Hiába igyekeztek, nem ment.

A trükk lényege, hogy lazán tartsuk a tenyerünket. De hogy mi a magyarázata, azt nem tudom.

Foucault ingája (fukó) a Föld forgásának és a Coriolis-erő hatásának szemléltetésére szolgáló kísérleti eszköz, amelyet a francia fizikus fejlesztett ki. A szerkezet valójában egy hosszú inga, amely bármely függőleges síkban szabadon lenghet. A közegellenállás hatásainak csökkentésére az ingatest többnyire gömb alakú és viszonylag nagy sűrűségű anyagból (ólom, réz) készül, továbbá a felfüggesztő fonál a lehető legvékonyabb. A mi esetünkben ez egy alma, amely fonalon lóg. A felfüggesztés pedig 3 villa egy dugóba szúrva.

A megfigyelések szerint a Foucault-inga lengési síkja a Föld szinte bármely pontján lassan elfordul, a valóságban azonban a Föld fordul el, a lengés síkja nem változik. Nálunk a kilengés irányát a tányérra szórt sóban láttuk, ugyanis az alma aljába egy fogpiszkálót szúrtunk. A fogpiszkáló vége rajzolta a vonalakat, ahogy az almánk mozgott. Egyszerű, látványos és emlékezetes kísérlet volt.