Egy hét, sok élmény, még több gondolat – tanítói szemmel

Azerbajdzsán az ellentétek országa?


Vannak utazások, amelyek után az ember fényképeket, szép emlékeket és néhány kedves történetet hoz haza, és vannak olyanok, amelyek ennél többet adnak: kérdéseket hagynak maguk után. Azerbajdzsán számomra ilyen volt.

Már a repülőgép ereszkedésekor megpillantottam Baku három hatalmas, kivilágított tornyát, a híres Flame Towerst. Lenyűgöző látvány! A modern nagyváros, a gazdagság, a fejlődés és a jövőbe vetett hit jelképei. Aztán a szállodába vezető úton egy egészen más kép tárult elém. Egy idősödő, láthatóan nehéz sorsú asszony söpörte az utcát. A két kép között alig telt el néhány óra, és máris megszületett bennem az első kérdés: Vajon hogyan fér meg egymás mellett ennyi különbözőség?

A régi és az új! Azerbajdzsán valóban az ellentétek országa? A több ezeréves múlt emlékei mellett futurisztikus épületek magasodnak. A régi város szűk utcái után modern sugárutak, különleges építészeti megoldások és lenyűgöző múzeumok következnek.

A hegyek, a síkságok, a patakok és a Kaszpi-tenger egészen változatos természeti világot mutatnak. A keleti hagyományok és a nyugati hatások, a múlt és a jelen, a természet egyszerűsége és az emberi alkotóerő látványos eredményei különös egységet alkotnak.

Néha úgy éreztem, mintha nem is egyetlen országot, hanem több különböző világot járnék be.

A szépség mögött kérdések lapulnak! A gyönyörű épületek, a gondosan kialakított közterek és parkok és a gazdag kulturális kínálat mellett azonban olyan apróságok is feltűntek, amelyek mellett nem tudtam egyszerűen elmenni. A múzeumok, az épületek, a szobrok szépsége és az alapvető higiéniai feltételek közötti különbség például meglepett. Egy-egy helyen még a mosdók állapota sem tükrözte azt a színvonalat, amelyet a környezet többi része sugallt.

Azon is elgondolkodtam, hogy az emberek kedvesek, mosolyognak. Ám egy mosoly sok mindent jelenthet. Lehet őszinte kedvesség, vendégszeretet vagy udvariasság. Egy kinyújtott gyermekkéz azonban óhatatlanul kérdéseket ébreszt az emberben. Nem tudom, mi volt a gyermek története. Nem is szeretnék néhány pillanat alapján ítélkezni, de tanítóként nehéz volt nem arra gondolnom, hogy minden gyermeknek joga lenne a biztonságos gyermekkorhoz, a tanuláshoz, a játékhoz és a lehetőségekhez.

A tanító szeme mást is észrevesz. Talán szakmai ártalom, de tanítóként számomra az oktatás kérdése különösen fontos. Egy ország jövőjét nemcsak a gazdasági eredményei, a felhőkarcolói vagy a turisztikai látványosságai határozzák meg. Legalább ennyire fontos, milyen lehetőségeket biztosít a gyermekeinek. Eljut-e minden gyermek az iskolába? Milyen oktatásban részesül? Megbecsülik-e a pedagógusokat? Valódi érték-e a tudás?

Egy turistaként eltöltött hét természetesen nem elegendő ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ adjak. De arra igen, hogy feltegyem őket. Hiszen egy múzeumot fel lehet építeni néhány év alatt, egy modern városrész is megszülethet viszonylag gyorsan. Egy jól működő, értékeket közvetítő oktatási rendszer felépítése azonban hosszú, generációkon átívelő munka, de a fejlődésnek, a jövő építésének nélkülözhetetlen eleme.

Mit hoztam haza? Nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy csalódottan tértem haza. Egyáltalán nem! Azerbajdzsán gyönyörű tájakat, különleges építészeti élményeket és felejthetetlen látványokat adott. Megmutatta, milyen sokféle lehet a világ, és milyen érdekes, amikor különböző történelmi korszakok és kultúrák találkoznak. De nemcsak a szépségét hoztam magammal. Hazahoztam néhány nyugtalanító képet, néhány megválaszolatlan kérdést és egy gondolatot, amely azóta is foglalkoztat:

Vajon mitől lesz igazán gazdag egy ország? Attól, amit a világnak meg tud mutatni, vagy attól, amit a saját polgárainak, különösen a gyermekeinek nyújtani tud?

Talán a kettőnek együtt kellene járnia.

Azerbajdzsán számomra az ellentétek országa marad. Egy ország, amelynek szépségeit őszintén csodálom, miközben az ott látottak és az utazás során felmerült kérdések sem hagynak nyugodni. Lehet, hogy éppen ettől volt igazán emlékezetes ez az egy hét?  Mert nemcsak néztem a világot, hanem közben gondolkodtam is rajta.

Azt hiszem, nem attól leszünk jó utazók, hogy mindent szépnek látunk, hanem attól, hogy nyitott szemmel és nyitott szívvel nézünk körül.

Megjegyzések