Guszti új gazdája.
Ezt a kislibát egy rokonunk készítette kb. 18 évvel ezelőtt, az első unokámnak. Ő már egyetemen tanul, ezért a legkisebb unokám lett a gazdája, a második gazda, de biztosan nem az utolsó. És persze mese és vers is tartozik hozzá.
Guszti
mese
Guszti
réges-régen készült egy szerető kéz munkájával. Akkor még nem tudta, milyen
hosszú út vár rá. Először egy kisgyerekhez költözött. Ott megtanulta, milyen
az, amikor valaki a hóna alá kapja, magával viszi, betakarja, és este azt
mondja:
– Jó
éjszakát, Guszti!
Guszti
sokáig lakott annál a kisgyereknél. Látta, amikor a kisgyerekből nagy gyerek
lett, aztán még nagyobb. Látta az első örömöket, a nagy nevetéseket, és azt is,
amikor valaki egy kicsit szomorú volt. Ám Guszti tudta a nagy titkot: a
szeretetet nem tűnik el, nem lehet kinőni.
Egyszer
aztán Guszti elővette a csíkos sapkáját, eligazította a csőrét, és azt mondta:
– Gá-gá!
Ideje továbbmennem.
–
Hová mész, Guszti? – kérdezték.
–
Oda, ahol most szükség van egy jó barátra – mondta, és elindult.
Ment,
ment, mendegélt, amíg egyszer csak megérkezett egy hároméves kisfiúhoz.
A
kisgyerek ránézett, Guszti is ránézett. Egyik sem szólt egy szót sem. Aztán a fiúcska
megsimogatta Guszti csíkos ruháját. Guszti pedig egészen halkan azt mondta:
–
Azt hiszem, jó helyre érkeztem.
És
attól a naptól kezdve Guszti már nem volt egyedül. Ő lett a titkok őrzője, az
esti mesék hallgatója, az ölelések fogadója és a nagy kalandok útitársa.
De
volt még egy titka, amit új gazdájának sem árult el. Ha egyszer Ő is nagy lesz,
és valaki másnak lesz rá szüksége, akkor bizony tovább indul, mert ő egy olyan
különleges liba, aki tudja:
ahol
szeretet van, ott mindig van hely egy libának.
Guszti,
Guszti, merre megyünk?
Oda,
hol jó történik majd velünk!
Guszti,
Guszti, ott mit csinálunk?
Segítünk,
vigyázunk rád és megpuszilunk!
Ha
eltévedsz, majd megtalálunk,
ha
elfáradsz, ölbe kapunk.
Ha
szomorú vagy, megnevettetünk,
mert
mi mindig veled leszünk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése