Nagymamák világnapja

Nagymamák és nagypapák.

A nagyszülők világnapja legelőször Lengyelországban került megrendezésre 1965-ben, de még a Nagymamák világnapjaként. Számos ország a mai napig külön ünnepli a nagypapákat és nagymamákat.

A nagyszülők sokkal többek, mint csupán családtagok. Ők a gondoskodás, szeretet és támogatás megtestesítői az életünkben. Ez a nap kiváló ürügyet ad arra, hogy a rég nem látott nagyihoz elugorjunk egy finom ebédre, vagy ha túl messze lakunk, akkor hívjuk fel, és mondjuk el neki, hogy mennyire szeretjük.

A nagymamák azok, akiket az unokák szinte bármire rávehetnek azon kívül, hogy úton-útfélen bölcs tanácsokkal és élettapasztalatokkal látnak el minket. Ők azok, akik a világ legfinomabb húslevesét, a legpuhább szalagos fánkját, a legropogósabb rántott csirkecombját készítik el minden vasárnapra, hogy az unokák kedvében járjanak.

Régen a nagymamák ételeikkel, meséikkel vették le a lábukról az unokákat, a mai modern nagymamák már Facebookoznak, videócsetelnek, és még sorolhatnánk, hogy mi mindent kipróbálnak azért, hogy tartsák az iramot az unokával.

Minden nagyi valójában egy szupernagyi, aki az unokáért bármire képes. Ha kell űrhajós lesz, ha kell sárkánylovas lesz, ha úgy hozza a játék, tündérkeresztanyává válik.

Mindegy, hogy mi a közös program a nagyival, a vele töltött idő mindig emlékezetes, mondom én, aki szintén Nagyi. Sőt „modernnagyi”. Mert hogy a gyerekeim ezt a nevet adták annak weblapnak

Megjegyzések