Csodálkozó mesék 3.

Miért nem esnek le a felhők?

Hiszen nincs szárnyuk!?! Ebben a kérdésben benne van a gyermeki gondolkodás szépsége. A gyerek a saját tapasztalatából indul ki: ami fenn van, az vagy repül, vagy leesik. A felhő pedig egyiknek sem látszik.

Ki ne gyönyörködött volna még a nyári kék égen gomolygó felhőkben? A felhőknek ez a változatos tengere milliónyi apró vízcseppecskéből és jégkristályból áll. Ha valaki tudományos magyarázatot akar, itt van egy: file:///C:/Users/brozs/Downloads/iskolakultura_1993_003_004_102-104%20(3).pdf , de ha ez sok, itt egy mese.

Miért nem esnek le a felhők? Hiszen nincs szárnyuk!?!

Nagyi és Zombi hanyatt fekve sütkérezik a napon. Langyos szellő fújdogál, kisebb, nagyobb felhőcskék jönnek, mennek az égen.

– Nagyi, a felhők miért nem esnek le? -kérdezi elmélázva Zsombi, miközben az eget kémleli.

– Te mit gondolsz, miből vannak?

– Vattából!

– Sokan ezt hiszik. De a felhők nem vattából vannak, hanem rengeteg apró vízcseppből.

– Akkor még inkább le kellene esniük! Nem?

– Igazad van. Egy nagy esőcsepp tényleg leesik. De a felhőben a vízcseppek olyan picik, hogy a levegő könnyedén megtartja őket.

– Mintha a levegőnek lenne két keze?

– Pontosan! A felszálló meleg levegő úgy tartja a felhőt, mintha óvatosan a tenyerén vinné. Csak, amikor a cseppek sokan összefognak, nagyok és nehezek lesznek, akkor már a levegő sem bírja tovább tartani őket.

– És akkor kezd esni az eső?

– Így van. Olyankor a felhő azt mondja: „Ideje megöntözni a földet.”

A felhő nem azért marad fenn, mert szárnya van. Hanem azért, mert milliónyi apró vízcseppből áll, amelyeket a levegő sokáig képes a magasban tartani.