Csodálkozó mesék 2.

Miért nem szédül el a Föld, amikor forog? 

Következő mesém is egy kisgyermek kérdése alapján íródott. Azt már a legkiesebb gyermekek is hallották, hogy a Föld forog. Ez valahogy mindenkinek természetes, mint ahogy az is, hogy mi nemhogy nem szédülünk rajta, de nem is érzékeljük. Mert a Földnek nincs füle?!

Íme a tudományos magyarázat a szédülésre, ha érdekel valakit, majd a mese gyerekeknek.

Az egyensúlyozó szerv működése: Az egyensúlyozó rendszer receptorai a hártyás labirintus félkörös ívjárataiban, valamint a tömlőcskékben és a zsákocskákban lévő szőrsejtek. A receptorok a tehetetlenség elvén működnek.

A tömlőcske és a zsákocska szőrsejtjei a lineáris gyorsulást  érzékelik. Felfelé irányuló mozgás kezdetén a nagy fajsúlyú mészprizmák tehetetlenségüknél fogva a mozgást nehezebben veszik át, emiatt a mozgástól viszonylag elmaradnak. A szőrsejtekre átmenetileg nagyobb nyomást gyakorolnak, ezért a szőrsejtekben ingerület keletkezik. A mozgás befejezésekor a mészprizmák rövid ideig még tovább mozognak, a szőrsejtekre nehezedő nyomás hirtelen csökken, emiatt azokban újra ingerület keletkezik. A szőrsejtek speciális ingere tehát a mészprizmák nyomásának növekedése vagy csökkenése. A félkörös ívjáratok szőrsejtjei a szöggyorsulást érzékelik.

A mozgás megkezdésekor az ívjáratokban lévő endolympha tehetetlenségénél fogva a mozgás irányával ellentétes irányba mozdul el, a szőrsejtek nyúlványait meghajlítja, és ez az ingerület kialakulását eredményezi. A mozgás végén a folyamat ellentétes irányba zajlik le, vagyis az endolympha tehetetlenségénél fogva tovább mozog, és a szőrsejtekben ingerület keletkezik.

Bipoláris idegsejtek perifériás nyúlványai veszik fel a szőrsejtek ingerületét, centrális nyúlványaik hozzák létre a VIII. agyideg pars vestibularisát, amely a fossa rhomboidea területén elhelyezkedő vestibuláris magvakhoz húzódik. Az innen kiinduló neuronok egy része a kisagyban végződik, másik része a szemmozgató agyidegek magvaival teremt összeköttetést, egyes neuronok a gerincvelő nyaki szakaszán, a fejtartást biztosító izmokat mozgató idegsejteken végződnek. /Illés Ilona, szaktanár cikke nyomán/ https://tankorterem.wordpress.com/2020/10/08/a-ful-anatomiaja-elettana/ 

Most pedig a mese: Én szédülök, te miért nem?

– Pörgess Nagyi, pörgess! Még! Még! Jaj! – nevetett Zsombi. – Elég volt!

Az előbb még körbe-körbe forgott a réten, aztán nevetve tántorgott, majd megállt. A világ pedig mintha tovább forgott volna körülötte.

– Hű, de megszédültem!

Leült a fűbe, és akkor egyszer csak eszébe jutott valami. A Föld, amiről azt hallotta, hogy álandóan forog.

– Hé! Föld! Te egész nap csak forogsz. Sőt, egész éjjel is. Te miért nem szédülsz el?

A Föld kedvesen, mosolyogva válaszolt:

– Jó kérdés! – Majd visszakérdezett - Szerinted mitől szédülsz te?

Zsombi elgondolkodott.

– Attól, hogy sokat forogtam.

– Részben igen – bólintott a Föld. – De van még valami.

– Mi?

– A belső füled.

– A fülem?

– Bizony. A füled mélyén van egy egészen pici egyensúlyérzékelő. Olyan, mint egy aprócska őr. Amikor forogsz, ő jelzi az agyadnak, hogy merre mozogsz. Ha túl sokáig pörögsz, egy kicsit összezavarodik. Ezért érzed úgy, mintha még mindig forogna veled a világ.

Zsombi óvatosan megfogta a fülét.

– Nahát! Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes fülem van, és valami kütyü lakik benne.

A Föld nevetett.

– Én pedig nem tudok megszédülni.

– Miért?

– Mert nekem nincs belső fülem.

Zsombi nagyot nevetett.

– Tényleg! A bolygóknak nincs fülük!?

– Így van. Ha volna bennem egy ilyen pici egyensúlyőr, ki tudja… talán néha nekem is meg kellene kapaszkodnom egy felhőben!

– Az vicces lenne! – kacagott Zsombi – Egy szédülő Föld! Ha, ha, ha! Akkor aztán kapaszkodhatnánk!

– Szerencsére erre nincs szükség – mosolygott a Föld. – Én már nagyon régóta forgok, egyenletesen, nyugodtan, megállás nélkül. Közben nappalt és éjszakát ajándékozok nektek, és vigyázok mindenre, ami rajtam él.

Zsombi felnézett az égre.

– Akkor most is forogsz?

– Most is.

– És amikor alszom?

– Akkor is.

– És amikor oviban vagyok?

– Akkor is.

– Egész idő alatt?

– Egész idő alatt.

Zsombi elmosolyodott.

– Akkor ma megtanultam valamit. Nem attól szédül el valaki, hogy forog, hanem attól, hogy van egy pici egyensúlyérzékelő a belső fülében. Neked pedig ilyen nincs.

A Föld csendesen tovább forgott, és bólintott.

Ettől a naptól Zsombi már egészen más szemmel nézett rá.

– Milyen különös! – mondta szinte saját magának - Egész életemben egy forgó bolygón állok, mégsem éreztem, hogy mozog, pedig a Föld egyetlen pillanatra sem állt meg.