Adventi naptár ’25/4.

Tél-apó-manó. 

Ez ugye kicsit furcsa név, de ha képet megnézitek, ti is biztosan úgy látjátok, hogy ez amolyan Apó-Manó. Hát, most ilyenre sikerült. Nem véletlen mondják? „Ember tervez, Isten végez”.

Szóval Apó-Manó olyan amilyen, de azért szerintem aranyos, a funkcióját pedig biztosan betölti. Mert hogy mi lesz a dolga? Hát az ajándékok, édességek tárolása a pocakjában.

Íme az egész: 

A mostani Mikulás elkészítésének ötlete onnan jött, hogy volt egy darab, maradék fehér, hosszúszőrű szőrmém, amiről az jutott eszembe, hogy ez jó lesz Mikulás hajnak, szakállnak. 

Ezekután csak a testet kellett kitalálni, ami végülis borosüvegek doboza lett. Fejre nem kellett nagy gondot fordítani, hisz a sok „hajtól” úgysem nagyon látszik. Így történt, hogy a fej csupán egy kartonpapírból készült henger, melynek egyik vége a négyzetes hasábba (test) került, a másik végére a haj, illetve a szakáll. 

Sok nem látszik az arcból, de azért egy orrot mégis fontosnak tartotta. Ezt lyukas nejlonharisnyából készítettem. Saját magával kitöltöttem, gömbbé formáltam, és szorosan összekötöttem. A henger alakú fejen egy lyukat fúrtam ollóval, oda raktam be a harisnya összekötött végét. 

A fejre, hogy jobban mikulásos legyen, piros filc anyagból sapkát varrtam. Ezt persze megelőzte egy papír alaklemez készítése. Ebből a sapkaformából 2-2-t összevarrtam, kifordítottam és kész. 

Ezeket már csak össze kellett rakni, és lényegében elkészült az „üreshasú” Mikulás. Némi csinosítgatás után (talp, öv, csat) teljes késznek mondható az alkotásunk.

Hogy hogy kerül bele az ajándék? A talp csak hátul egyponton van rögzítve, így ki-be nyitható, csuható. Ha az ajándékokat egy nejlon zacskóba rakjuk, alulról betesszük, majd talpra állítjuk az Apó-Manót. És kész. 

És hogy mi kerül a zacskóba? Nos az már nem a mi dolgunk, hanem a Mikulásé. 

https://www.blogger.com/blog/post/edit/4707614424933142180/3732914580876426159