Adventi naptár ’25/15.

Karácsonyi történetek 2. 

„A karácsonyi történetek” kötetemből tegnap egy régi, most pedig egy jövőbeli karácsonyról írok, melynek a címe: Karácsony 66

 Száztizenegy évesen, vígan, fáradságmentesen kell ünnepelni. A technika és az orvostudomány lehetővé tette, hogy eltűnjenek a betegségek, az öregkori leépülés, hogy sokkal kevesebb munkával, sokkal jobban és kényelmesebben éljenek az emberek. A távolságok eltörpülnek, az emberek megváltoznak, a dolgok átértékelődnek … de jól van ez így?  

    Ez év áprilisába töltöttem be a 111. életévemet. Ilyenkor mindenki visszaemlékezni szokott. Ám én nem teszem. Minek tenném? A jelen sokkal érdekesebb, mint a múlt. Arról írjak, hogy milyen szegényes volt egyik másik év, vagy hogy mennyit kellett kisgyermekkoromban karácsony előtt dolgozni?

Hát nem! Élvezem az életet. Az orvostudomány és a technika annyit fejlődött, hogy hál’ istennek nagyon jól érzem magam, szinte fiatalabb vagyok, mint ötven évvel ezelőtt. A múltkor, amikor a hallásom kicsit kezdett romlani, kicserélték a H5 chipemet egy modernebbre, egy H8-ra, azóta a szomszéd legyeinek a zümmögést is hallom. Na és amit a fájós lábaimmal, az izmaimmal, az ízületeimmel tettek? Bámulatos. Mindenkinek csak ajánlani tudom az IZÜ6-tot. Komolyan mondom, azóta úgy ugrálok, mint a szöcske, és nem érzek fáradságot. Ez nem a reklám helye, de ezt nem hallgathatom el. A RÁBÖ3 chiptől olyan lett a bőröm, mint a baba popsija. Hozzáteszem, az nem volt egy olcsó mulatság.

 Most persze én is karácsonyra készülök. Az idén Mexikóban gyűlik össze a család. Tavaly az Északi sarkon voltunk, de az idén egy kicsit melegebb helyre vágytunk. Én előbb eljöttem, hogy mindent megszervezzek. Persze tehetném az interneten keresztül is, de így egy kicsit izgalmasabb, meg hát én már – ahogy dédunokáim szokták mondani – régimódi vagyok. Szóval a készülődés alatt nehogy azt gondoljátok, hogy sütök, főzök, takarítok! Olyat már negyven éve nem teszek. Sőt, a díszes csomagolással is felhagytam. Most a neten kinézem, hogy milyen fánk legyen, milyen díszítéssel, kinek milyen ajándék kerüljön alá, díszcsomagolásban, aztán megmondom az időpontot, és pont akkor, pont úgy a megfelelő helyre kerül. Csak az a baj, hogy Mexikóban még nem választottam szállodát. De nem számít, még van egy hetem.

A gyerekeim egyfolytában azzal nyaggatnak, hogy mit vegyenek nekem karácsonyra. Persze kellene egy új reptoj – tudjátok, az a tojás alakú, három éltű közlekedési eszköz – de az túl drága, nem merem kérni, majd talán a  százhuszadik szülinapomra.

Viszont egészen elérhető áron lehet az idegen-nyelvtudást és kommunikációt serkenő chipeket kapni, amivel bármely nyelv, pár hét alatt tökéletesen elsajátítható. Ráadásul, most akció is van rá. Még csak öt nyelven beszélek, és szeretnék elmenni a mongol Ölgijbe, és ott eredeti ősnyelven megszólalni. Kíváncsi vagyok, ismerik-e még az ott lakók az őslakosság nyelvét. A következő hangos könyvemhez kellene.

Aztán az okos-kádammal is valami baj van. Újabban csak azt érti, ha kínaiul szólok hozzá, ráadásul a klasszikus zenetára elég kicsi. Majd mondom a gyerekeknek. Na és a TV-m? Hiába állítottam le, hogy a szagok ne jöjjenek át, néha az egész házat elterjesztik. Bár az is lehet, hogy csak nem tudtam jól beállítani.

Ezt már nem is merem említeni. Van egy új őrület, az „Évszakváltó”. Egy ilyet nagyon szeretnék. Beszerelik a kertbe, én meg olyan hőmérsékletet és olyan csapadék fajtát választok, amilyet akarok. Pl. karácsonykor napsütést és húsz C fokot, vagy júliusban egy kis hóesést.  Még csak az első verziót dobták piacra, megvárom a harmadik, vagy negyedik változatot, addigra biztosan olcsóbb is lesz meg jobb is. Képzeljétek, milyen jópofa lenne, ha a szomszéd kertjében is én irányíthatnám az időjárást. Mindennap rendelnék nekik egy kis dörgést, villámlást.

Na, de ne komolytalankodjunk! Még ki kell választanom az ünnepi menüt. Nézzük csak: laktóz mentes, cukormentes, glukóz-mentes, alkoholmentes, szénhidrátmentes, tartósítószer-mentes, olajmentes … remélem nem felejtettem ki semmit, mert akkor a dédunokáim nem esznek.

Sajnos! Pedig……

Ó istenem! De jó volt régen a töltött káposzta! Meg a bejgli! A rántott hús vastagon bepanírozva! A narancs és a fahéj illata! És de szépek voltak az igazi fenyőfák, igazi, pislákoló gyertyákkal!

Ha megérem a jövő karácsonyt, csinálok én ezeknek otthon egy igazi, nosztalgia karácsonyt. Sütni meg főzni fogok, előhozom a régi ízeket, és a karácsonyfa körül énekelni fogunk és gyertyát gyújtunk. Legalább egyszer az életben éljék meg ők is a Karácsony csodáját!