Generációk találkozója.
Ez év október 24-én, olyan ünnepségen vettem részt, ami nagyon ritka manapság. Az egész rendezvény szívet melengető, színvonalas és felejthetetlen volt, pedig nem profik szervezték és adták elő. A résztvevők 5 és 95 év közöttiek voltak, unokák, gyerekek, szülők és nagyszülők, de egy közös bennük: valamiért kötődnek Magyaregreshez. Én is!
Húsz évet dolgoztam itt, és bátran mondhatom, életem legszebb 20 éve volt. Kezdőként kerültem oda, de szerencsére jó mesterre leltem, akitől megtanultam a „szakma” csínját-bínját. Megtanultam, hogy mi a foltos, és mi az elhanyagolható, megtanultam, hogy az iskolában nem gyerekek, hanem Jancsi, Fercsi, Tamás, Juci meg a többi van, vagyis mindenki más, ezért mindenkihez másként kell szólni. Megtanultam, hogy az oktatásban kell néha lazaság, de főleg humor, az mindent felold. Mindez nem zárja ki a szigorúságot és főleg a következeteséget.
Sok jó emberrel találkoztam. Köztük egy olyannal, akiből csak egy van. Tanítványom volt, kolléganőm lett, és neki adtam át az igazgatói pálcát. Most, ő – illetve sok segítőjével – egy olyan rendezvényt, találkozót szervezett, ami bizton állíthatóm, teljesen egyedülálló. Régi tanítványok, dolgozók, kollégák, szülők, barátok jöttünk össze. A műsort már a tanítványok gyermekei adták.
Valamikor régen, 1992-ben, kitaláltunk egy újságot, az még kézzel, írógéppel készült, most elkészült a legújabb szám, a legjobb technikával. A közös benne, hogy magyaregresiek írták, magyaregresieknek, Magyaregresről.
A
nyugdíjasok kórusával együtt énekeltük valamennyien az „Azért vannak a jóbarátok”
Máté Péter híres dalát, amitől bizony, sokunknak elpárásodott a szeme.
Gyönyörű, felejthetetlen nap volt. Egyet sajnálok csak nagyon, hogy „Életfa” előtt nem csináltunk egy olyan csoportképet, amin minden diákommal büszkélkedhetek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése