A három kismalac és a farkas

Élő mese.

Vagyis nem csak felolvasom, nem csak elmesélem, hanem eljátsszuk a mesét. Ki ne ismerné a Három kismalac és a farkas meséjét? Ezúttal általunk életre kelnek a szereplők.  

Egy népszerű meséről beszélek, amit nem a Grimm testvérek találtak ki, és nem is magyar mese, bár az interneten lehet ilyeneket látni. Ez egy régi angol népmese – de annyira jó, hogy az egész világon minden gyerek ismeri. A mesék éppen attól varázslatosak, hogy vándorolnak, változnak, új ruhát öltenek. A három kismalac például lehet, hogy angol földről indult, de most már magyarul mesélhetjük az unokáinknak.

Szóval, ha nem meséljük, ha nem olvassuk, akkor eljátsszuk. Ahhoz pedig kellenek kismalacok, farkas és házikók.

A három kismalacot a Tesco állat-etetős-játszós részénél vettem, nagyon olcsón. Méretben hozzáillő farkast viszont sehol sem találtam, így, az egyik este, egy lyukas frottír zokniból varrtam. Igaz, először mindenki cicának nézte, de aztán elfogadták, hogy ez egy ordas farkas, aki mellesleg mosolyog.

Kellett három házikó. Az első kettőnél kartonlapból csak kunyhó alakot vágtam ki, és erre ragasztottam, szalmát, illetve vékony gallyakat. A harmadiknál egy doboz elejét filctollal megrajzoltam, úgy, hogy tégla és cseréptető hatását keltsék. Ez egyben a tartó doboz is. Ha nem játszunk vele, bepakoljuk a kellékeket. 

Végül a farkas. Mint mondtam, zokniból varrtam. Amolyan, farkas-cica lett. A mintát a netről szedtem. 

Miután minden szereplő és tárgy elkészült, jöhet a játék, a közös mese.