Manóház

Egy fa új élete.

Volt egy szép, lombos, árnyat adó, madárlakta fánk, ami sajnos kiszáradt. Hosszú tanakodás után úgy döntöttük, hogy kivágjuk. Ott állt szegény napokon át csonkán, amit az ablakból állandóan láttam, és nehezen viseltem. Arra gondoltam, hogy télen Mikulást, vagy hóembert csinálok belőle, de mi lesz addig. Aztán jött az ötlet: MANÓHÁZ.

Ráadásul elég sok gyermek van a környezetünkben, nekik is szereztem ezzel pár kellemes pillanatot. Az egyik manót kisunokám, a másikat a szomszéd kislány nevezett el. Így lettek Sanyi és Jancsi. Annak külön örültem, hogy nem valami divat nevet adtak nekik.

A fán kívül, mi kellett hozzá? Egy jó éles véső, amivel kifaragtam az ablakok és az ajtó helyét. Egy pár lapos kő lépcsőnek, amit a gyerekek gyűjtöttek össze. Az ablak és ajtókeretet, valamint a két kis törpét (manót) a Temutól rendeltem.  

És a háztető! Kemény kartonpapírból készítettem a „sátor” félét, amit öntapadó falburkoló lappal bevontam. A fatörzsön lévő borostyán az eleve adott volt, körülötte a virágokat innen-onnan a kertből szedtem össze, és telepítettem át. 

Végül egy játék hozzá: kincsvadászat 

Jancsi és Sanyi a lépcsők kövei közé (alá) mindig valami üzenetet hagy a gyerekeknek. Ezt kell megkeresni, a levél szerint cselekedni. Ezek többnyire kincsvadászatról szónak. PL.