A szép szóért 1.
„A stílus maga az ember”, szokták mondani. Mégis, mintha ki menne a divatból a szép, stílusos, választékos beszéd. Annál többször lehet csúnya, trágár szavakat hallani, és sajnos már a TV-ben is, a facebookról nem is beszélve. A nyelvi alapokat a gyermek, otthonról hozza. Ha tehát a kezdetektől tőlünk nem tanul csúnya szavakat, és persze otthon később se, akkor nem is fogja azokat használni.
Nem
vagyok naiv, tudom, később, óhatatlanul találkozik vele, néha még az
irodalomban is. A mindenki által szeretett is tisztelt Petőfi Sándor írta: „Foglalod
a kurvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!” Hogy mit jelent ez a sor? Hogy ezt,
hogyan magyarázzuk meg gyermekeinknek? Talán így: Ez egy haraggal, indulattal
teli visszautasítás, amelyben Petőfi a szabadságharc jogosságát és a nemzeti
önérzetet védi. A „foglalod a kurvanyádat” egy rettentő erős mondat, ami
annyit jelent, hogy „Ne merd elvenni azt, ami nem a tiéd – menj, és foglald el
inkább a saját (szégyenteljes) dolgaidat.” Ebben a kontextusban a durvaság nem
öncélú, hanem egy ellenállás nyelvi kifejezése. A harc hevét, a szabadság
iránti szenvedélyt tükrözi. Ez a stílus nem mindennapi beszédre való, hanem egy
drámai történelmi pillanatban használt erős nyelvi eszköz.
Vannak
helyzetek, amikor egy művész – például költő – tudatosan durva szavakat
használ, hogy felrázza az embereket. De az ilyen szavak ereje abban rejlik,
hogy ritkán és indokoltan használják őket, nem mindennapi beszédben. Petőfi itt
nem öncélúan káromkodik, hanem a szabadság és a méltóság védelmében mond
nagyon erős, szinte dühödt szavakat.
Ennek
a gondolatnak folytatásaként (Petőfire gondolva) kitaláltam egy mesét.
Íme
a mese: A Foglaló Király és a Fakanál-forradalom
Egyszer
volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, ahol az emberek szeretettel
főztek, játszottak, verseltek, és sosem hagyták, hogy mások mondják meg nekik,
mit érezzenek. Ezt az országot hívták Szívsütkének.
Szívsütkében
élt egy fiú, Pista, aki imádott szavalni és nagyokat kiáltani a dombtetőkről. A
kedvenc verse az volt:
„Talpra,
ki megéhezett, a tál már megterített!”– de néha ezt is hozzátette: „S aki
elveszi, amit nem főzött, az menjen haza, és főzze meg a saját nemfőztjét!”
Egy
napon Szívsütke határán feltűnt egy hatalmas, puffogó, felfuvalkodott ronda alak:
ő volt a Foglaló Király, akinek volt egy térképe, ennek segítségével mindenhova
elment, és mindenre csak azt mondta:– „Ez is az enyém. Az is az enyém. Még az a
szélkakas is az enyém!”
A
Foglaló Király nem kérdezett, nem köszönt, csak rányomta a pecsétjét mindenre,
ami tetszett neki. Amikor eljutott a falu közepére, rábökött a nagy fazékra is,
amiben éppen húsleves rotyogott, és így szólt:
-Ez
is az enyém! Az anyátok főzte? Az se számít! Mostantól minden az enyém!
Lefoglalom!
Erre
a falu népe csak nézett egymásra. Senki se szólt. Még a kutya se ugatott. De
Pista megszólalt. Nem szép szóval, nem is halk hangon, hanem úgy, ahogy a szíve
diktálta. Fogta a fakanalát, a kezébe csapta, és így kiáltott:
-Foglalhatod
ám a sótartódat meg a beképzelt koronádat, de a mi levesünket!
A
falu először megdöbbent. Aztán valaki nevetett. Egy másik dobbantott. Aztán
jöttek a fakanalak, a merőkanalak, és még a fapapucsok is, és nagy zajjal
körbetáncolták a Foglaló Királyt. A király hátrált, toporzékolt, és közben
motyogta:
Még
hogy egy kisfiú?! Egy fazékleves miatt?!” Király vagyok, velem nem lehet …
De
Pista csak állt ott, és csendesen mondta:
-Ez
a mi falunk! A mi kajánk! Mi főztük! Mi ízesítettük! Meg is védjük, ha addig
élünk is!
A
Foglaló Király csak tátogott, dadogott, visszahátrált a térképével együtt, majd
futásnak eredt, és soha többé nem mert betenni a lábát Szívsütkébe.
Azóta is mondják: „Egy erős szó néha hangos, de ha igazság van mögötte, akkor szívet is nyit.”
(Ha a mese és a mai viszonyok között némi áthallást észlelsz, az csak a véletlen műve.)
És
hogy káromkodok én?
- Azt a mindenszentek perecestányérja!
- A fene a rétesedbe!
- A csillámpónis bokaficam üssön beléd!
- A pitypangos pitymallat csókoljon homlokon!
- A laposüveg kupakja koppanjon a térdeden!
- A málésütő üstökös csóválja meg a bajuszodat!
- Az égig érő rigófütty kopogjon az orrodon!
- Hogy az a szösz-möszös, szilvalekváros bögyölő essen beléd!
Végig
olvastad? Mit szólsz hozzá?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése