O, mint oltóima vagy otthon.
Gondolom, az oltóima szót meg kell magyaráznom. A dalmát tengerparton a karácsonyi szentelt viaszgyertya eloltásakor a családfő a vacsoravégi mindennapi imát megtoldja egy gondolattal, ami így hangzik: „Amint ez a gyertya elaludt, úgy aludjon el bennünk minden rosszaság és gonoszság is!” Ámen! – felelik rá az lakoma résztvevői.
Az otthon
szóval kevesebb a gond. Ezt mindenki ismeri, legfeljebb mindenkinek más benne a
fontos. Egy biztos! Karácsonykor, aki teheti hazamegy, vissza oda, amit otthonának
tart.
Sándor
Dénes: Karácsonyi dal
Otthon
ma csilingel a csengő,
Otthon
ma rózsás gyerekarcok
Izgalmas
csendben várnak valakit.
Ajkuk
mosolya édesen nevet,
Szemükben
az ég színe derengő,
Otthon
ma csilingel a csengő…
Otthon
ma széttárul az ajtó
S a
„Stille Nacht”-ot zongorázzák,
Az
öregek befelé mosolyognak,
A
sok gyerek kacagva szalad,
S
érzi mindenki a szívek lángját.
S a
„Stille Nacht”-ot zongorázzák…
Otton
most felragyog a gyertyaláng,
Szobánk
lámpái ragyogón kigyúlnak,
A
karácsonyfa tündöklőn zenél,
A
villanyfény széthinti sugarát,
S
édes illattal telik be szobánk.
Otthon
most muzsikál a gyertyaláng, –
A
drága sok fény tündöklőn lobog,
Száz
szép ajándék glédában sorakszik,
Örömtől
csillog mindenek szeme,
Aranyos
ajkú lágy gyermekkacaj
Tesz
ma üdébbé minden örömet,
És
felderülnek minden bús szívek…
Otthon
ma csilingel a csengő,
Otthon
ma széttárul az ajtó,
Otthon
ma tündöklik a gyertya
S
fényárban úsznak mind a bútorok,
S én
itten messze, szent karácsony este
Ezer
emléket csendben átölelve
Halkan
dalolok…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése