Demokrácia világnapja 2.

Egy kis történelem.

Már az ókorban is találkozhatunk olyan vezetőkkel, akik demokratikusan vagy legalábbis a nép érdekeit előtérbe helyezve kormányoztak, bár az akkori politikai rendszerek többsége nem felel meg a mai értelemben vett demokráciának.

Demokratikus uralkodók

Ókor

• 1. Periklész (Kr. e. 495–429) – Athén
• Periklész az ókori Athén egyik legkiemelkedőbb államférfija volt, aki fontos szerepet játszott az athéni demokrácia kiteljesedésében. Kr. e. 461-től haláláig volt Athén vezetője, és az ő uralma alatt virágzott a városállam demokráciája. Az athéni demokrácia alapelve az volt, hogy minden szabad athéni férfi polgár részt vehetett a politikai döntéshozatalban. Periklész támogatásával bevezették a demokráciát, amely lehetővé tette a polgárok számára, hogy közvetlenül részt vegyen a törvényhozásban és a kormányzásban. Athén ekkor élte aranykorát, gazdaságilag és kulturálisan egyaránt.
• 2. Solón (Kr. e. 638–558) – Athén
• Solón athéni államférfi és költő volt, aki fontos szerepet játszott a városállam politikai rendszerének átalakításában. Kr. e. 594 körül választották meg, és széleskörű reformokat vezetett be. Legfontosabb intézkedései közé tartozott az adósrabszolgaság eltörlése, a polgárok szélesebb rétegének politikai jogok biztosítása, és egy igazságosabb törvényrendszer kidolgozása. Solón munkásságát később az athéni demokrácia alapján tekintették, melynek hatása generációkon keresztül átívelt.
• 4. Numa Pompilius (Kr. e. 753–673) – Róma második királya
• Numa Pompilius Róma legendás második királya volt, aki Romulus után uralkodott. Bár király hatalmat gyakorolt, Numa békés vallási és politikai reformjai eredményeként autokratikusan sikerült elérni a köznép jólétéhez. Törvényei és intézkedései a közösség egységét és harmóniáját célozták, és igyekeztek mérsékelni a háborús konfliktusokat. Numa uralkodását békés, igazságos időszakként emlegetik
• 5. Cyrus (Nagy Kürosz) – Perzsia (Kr. e. 600–530)
• Nagy Kürosz, az Akhaimenida Birodalom megalapítója, az ókori keleti uralkodók közül kiemelkedik humanitárius megközelítésével és a különböző népek jogainak tiszteletben tartásával. Az ő nevéhez fűződik a híres Küroszi Henger, amelyet az emberi jogok egyik első kinyilatkoztatásának tekintenek. Miután legyőzte Babilont, visszaállította a helyi vallások szabadságát, és támogatta a zsidók visszatérését Jeruzsálembe. Noha ő maga abszolút uralkodó volt, birodalmát viszonylag toleráns és decentralizált módon kormányozta
• 6. Agisz és Kleomenész – Spárta (Kr. e. 3. század)
• A spártai királyok közül Agisz IV. és Kleomenész III. (Kr. e. 3. század) reformokat próbáltak bevezetni, ennek célja a spártai társadalom egyenlőtlenségeinek enyhítése volt. Agisz megpróbálja egyenlő helyzetbe állítani a régi, szigorúan alapú rendszert, és földreformokat javasolt, hogy csökkentse a vagyonkoncentrációt és javítsa a köznép helyzetét. Bár ezek a reformok ellenállásba ütköztek, és Agisz meggyilkolásához vezettek, igyekezetei a demokratikusabb társadalmi berendezkedés felé irányultak.

Összefoglalva:

Az ókorban sok esetben még nem beszélhetünk modern értelemben vett demokráciáról, de több uralkodó és vezető is próbált olyan reformokat bevezetni, amelyek a nép érdekeit szolgálják és szélesebb körű politikai részvételt tettek lehetővé. Athén, Róma, Spárta és Perzsia vezetői közül többen is mutattak demokratikus elveket vagy a nép iránti különös figyelmet. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ókorban sokkal több demokrata vezetőt találtam, mint a közép vagy újkorban.

 

Középkor

V. Lajos francia király („Luis the Good”, 1371–1415)

V. Lajost „a jóságos” néven is ismerték, bár nem volt hosszú életű a nagyhatalmú uralkodó. 1406 és 1415 között uralkodott, de nem önállóan, mivel fiatalon halt meg, és inkább apja, VI. Károly francia király volt a tényleges uralkodó. Lajos ismert volt emberségéről és együttérzéséről a köznép iránt, ami szokatlan volt az akkori francia uralkodók körében. Támogatott a jogszabályokat, amelyek a parasztok és az alsóbb rétegek védelmét szolgálják, és elítélte a nemesek visszaéléseit.

 

Újkor

1. I. Péter orosz cár (Nagy Péter) , (1672-1725) 

Bár sok szempontból autokratikus uralkodóként tekintünk rá, I. Péter Oroszországot nyugatiasabbá és demokratikusabbá akarta tenni. Reformjai közé tartozott a modern állami intézmények kialakítása és a társadalmi mobilitás elősegítése

2. III. György brit király (1738-1820)

III. György Nagy-Britannia és Írország királya volt 1760 és 1820 között. Bár uralkodása során Nagy-Britannia alkotmányos monarchiává vált, ő maga nem volt a demokratikus reformok aktív támogatója. Uralma alatt tört ki az amerikai függetlenségi háború, és a brit birodalom elvesztette az amerikai gyarmatait. Uralkodása vége felé azonban egészségügyi problémái miatt, ami mentális zavarral jártak, visszavonult a közéletből, és fia, IV. György régensként vette át a hatalmat. III. György király uralkodása mérföldkő volt a parlamenti rendszer fejlődésében, mivel a királyi hatalom háttérbe szorult a választott kormány és a miniszterelnök javára.

3. II. Lipót belga király (Leopold II.) II. Lipót (1835 – 1909) 

Bár gyakran az afrikai gyarmatosítás kapcsán emlegetik, Belgiumban ő volt az egyik király, aki támogatta az alkotmányos monarchia elveit. A belga alkotmány a hatalmat szigorúan megosztotta a király és a parlament között, és II. Lipót alapvetően elfogadta ezt a keretrendszert.

4. IV. Károly magyar, apostoli király (1887-1922)

IV. Károly az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó uralkodója volt, aki demokratikus reformokat kívánt bevezetni. Az I. világháború végén több békeajánlattal próbálta megmenteni a birodalmat, és elismerte a népek önrendelkezésének jogát.

 

Jelenkor

1. VI. Gusztáv Adolf svéd király, (1882-1973)

Svédország modern alkotmányos monarchiává vált uralma alatt. VI. Gusztáv Adolf szimbolikus szerepet játszott, és mélyen tiszteletben tartotta az alkotmányos kormányzás elveit.

2. I. János Károly spanyol király (1938–)

I. János Károly Spanyolország királya volt 1975 és 2014 között, és kulcsfontosságú szerepet játszott Spanyolország demokratikus átmenetében Franco diktatúráját a követően. Miután Francisco Franco diktátor őt jelölte ki utódjaként, sokan arra számítottak, hogy folytatni fogja az autoriter politikát. Azonban János Károly a spanyol társadalom és politika demokratikus reformjainak elkötelezett híve lett. Aktívan részt vett a spanyol alkotmány elfogadásában 1978-ban, és támogatta a demokratikus intézményeket és a többpártrendszer létrejöttét. Egyik legemlékezetesebb tette az volt, amikor 1981-ben elutasította a katonai puccskísérletet, ezzel megvédve a spanyol demokráciát. Bár 2014-ben lemondott a trónról fia, VI. Fülöp javára, öröksége a spanyol demokrácia védelmezőjeként maradt fenn

3. VI. Harald norvég király (1937–)

VI. Harald 1991 óta Norvégia királya. Norvégia alkotmányos monarchia, így a királynak szimbolikus szerepe van, és politikai hatalma rendkívül korlátozott. VI. Harald a demokrácia és az emberi jogok iránti elkötelezettségéről ismert. Modern uralkodóként Norvégia jóléti államának és demokratikus intézményeinek nagy tisztelője, és szoros kapcsolatot ápol a norvég néppel. 2016-ban például emlékezetes beszédet mondott, kimondta a sokszínűséget, megszólalva, hogy a norvégok sokféle vallású, etnikai hátterű, szexuális orientációjú emberekből járnak, akik mind ugyanahhoz a nemzethez tartoznak.

Napjaink vezetői

Jacinda Ardern – Új-Zéland volt miniszterelnöke

Bár Jacin Ardern 2023-ban visszalépett a politikai vezetéstől, miniszterelnöksége alatt (2017–2023) legutóbbi példaként emlegetik demokratikus értékrendjét és együttérző vezetési stílusát. Ardern nagy hangsúlyt fektetett a társadalmi egyenlőségre, a nemek közötti egyenlőségre, a klímaváltozás elleni küzdelemre és az átlátható kormányzásra. Vezetése alatt az új-zélandi kormány gyorsan és hatékonyan reagált a terrorizmusra és a COVID-19 világjárványra, mindezt a közösségi összetartás és átlátható döntéshozatal jegyében.

Sanna Marin – Finnország volt miniszterelnöke

Sanna Marin 2019-ben lett Finnország miniszterelnöke, és az egyik legfiatalabb kormányfőként kiemelt figyelmet kapott. Marin kormánya elkötelezett volt a fenntarthatóság, a klímaváltozás elleni küzdelem, a társadalmi igazságosság és a jóléti állam megerősítése mellett. Demokratikus vezetési stílusa, valamint nyitott és átlátható kormányzás példaként szolgált nemzetközileg.

Katerina Sakellaropoulou – Görögország elnöke

Katerina Sakellaropoulou 2020-ban lett Görögország első női elnöke. Hivatalba lépése óta elkötelezetten támogatja a demokrácia elveit, az emberi jogokat és a környezeti fenntarthatóságot. Korábban bíróként dolgozott, és hosszú karriert épített az emberi jogok és a környezetvédelem terén. Elnökként folytatta ezen értékek képviseletét, és megerősítette a demokratikus intézmények szerepét Görögországban.

Marcelo Rebelo de Sousa – Portugália elnöke

Marcelo Rebelo de Sousa, aki 2016 óta Portugália elnöke, kivételesen népszerű, és köztudottan elkötelezett a demokratikus értékek és az emberi jogok védelme mellett. A portugál és politikai stabilizálásában játszott szerepe kiemelkedő, és aktív társadalom közreműködője volt számos szociális és környezetvédelmi reformnak. Együttérző és közvetlen vezetési stílusa tette őt népszerű országszerte.

Maia Sandu – Moldova elnöke

Maia Sandu 2020-ban választották Moldova elnökévé, és azóta a korrupció elleni küzdelem és a demokratikus reformok élharcosa. Elnökként arra törekedett, hogy megerősítse Moldova demokratikus intézményeit és javítsa a jogállamiságot, ezért szorosabb kapcsolatokat alakítson ki az Európai Unióval. Sandu számos reformot vezetett be, amelynek célja a korrupció visszaszorítása és a gazdaság fejlesztése.

Halima Yacob – Szingapúr elnöke

Halima Yacob 2017 óta Szingapúr első női elnöke. Halima elnökként fontos szerepet játszik az emberi jogok, a szociális igazságosság és az etnikai sokszínűség támogatásában. Vezetése alatt igyekezett ösztönözni a párbeszédet és az együttműködést a társadalom különböző csoportjai között.

Összességben elmondhatjuk napjaink vezetői közül páran, nemcsak országukban, hanem nemzetközi szinten is elismerésre érdemesek.  A jelenkor államfői közül számos vezető kiemelkedik demokratikus gondolkodásmódjával és tetteivel. Ők nemcsak a demokrácia elveit tartják tiszteletben, hanem aktívan dolgoznak az emberi jogok, a jogállamiság, a szólásszabadság és a társadalmi igazságosság előmozdítása.

 

DIKTÁTOROK

Sajnos a történelem folyamán sokkal több a rossz, diktatórikus vezető, mint a demokrata.

Ókori diktátorok

Sulla (Kr. e. 138–78) – Római Köztársaság

Lucius Cornelius Sulla római hadvezér, aki Kr. e. 82-ben magát diktátorrá kiáltotta ki. Uralkodása alatt véres tisztogatásokat hajtott végre, politikai ellenfeleit kivégeztette.

Néró (Kr. u. 37–68) – Római Birodalom

A római császár, aki kegyetlenkedései és túlkapásai miatt híresült el. A keresztények üldözése, a Római Nagy Tűz és a politikai ellenfelek elnyomása miatt hírhedt emléke örökre él.

Kambüszész II. (Kr. e. 530–522) – Perzsa Birodalom

Nagy Kürosz fia, aki Egyiptom meghódítása után kegyetlenül üldözte a helyi hagyományokat és vallásokat, diktatórikus uralkodóként tartják számon.

Dionüsziosz (Kr. e. 432–367) – Szürakuszai (Szirakúza)

Az ókori Görögországban a Szürakuszai városállam türannosza (zsarnoka), aki hadsereggel és fortéllyal szerezte meg és tartotta meg hatalmát, elnyomva ellenfeleit.

 

Középkori diktátorok

Vlad Tepes (1431–1476) – Havasalföld

„Drakula” néven ismert, Havasalföld kegyetlen uralkodója, aki főleg a karóba húzással végrehajtott kivégzéseiről hírhedt. Brutális módszerekkel tartotta fenn hatalmát. Kegyetlenségeiről mondák, regények születtek.

Iván, a rettenetes, „rettegett” (1530–1584) – Oroszország

Oroszország első cárja, aki a rettegett opricsnyina nevű titkosrendőrségével gyakorolt ​​féktelen terrorpolitikát. Uralma alatt milliók haltak meg, saját fiát is megölte.

I. Oszmán al-Gázi  – Oszmán Birodalom alapítója

Bár vitathatóan nem teljesen diktátor volt, Oszmán Gázi az Oszmán Birodalom alapítójaként kegyetlen háborúkat vívott és agresszív területszerzéssel bővítette hatalmát.

 

„Modern” diktátorok

Adolf Hitler (1889–1945) – Németország

A náci Németország vezére, aki a második világháború kitöréséért és a holokausztért felelős, milliók vesztették életüket. Hitler diktatórikus hatalma a modern történelem egyik legsötétebb időszaka.

Joszif Sztálin (1878–1953) – Szovjetunió

Sztálin alatt a Szovjetunió egy brutális diktatórikus rendszerré vált. Politikai tisztogatásai, gulág-rendszere és iparosítási politikái több millió ember halálához vezetett.

Mao Ce-tung (1893–1976) – Kína

A Kínai Népköztársaság alapítója és vezetője, aki a „Nagy Ugrás Előre” és a „Kulturális Forradalom” révén tízmilliók halálát okozta. Az elnyomó kommunista rendszer kialakítója.

Kim Dzsongun (1983–) – Észak-Korea

Észak-Korea jelenlegi vezetője, aki teljesen elnyomást tart fenn. Az észak-koreai állampolgárok el vannak zárva a külvilágtól, az emberi jogok megsértése rendszeres, a lakosság széles körben szenved szellemileg és fzikailag.

Vlagyimir Putyin (1952–) – Oroszország

Oroszország jelenlegi elnöke, akit sokan autoriter vezetőként tartanak számon. Putyin uralma alatt a sajtószabadság és a politikai ellenfelek elnyomása vált jellemzővé, különösen az Ukrajna elleni háború miatt kapott nemzetközi kritikát.

Bassár el-Aszad (1965–) – Szíria

Szíria elnöke, aki a polgárháború brutális elnyomásáért és súlyos emberi jogi jogsértésért felelős. Vegyi fegyvereket is bevetett saját népe ellen, ami nemzetközi felháborodást váltott ki.