Március

Ünnepek sokasága, és napsugár.

Ilyen a március! Ez a hónap számtalan, szép ünnepet nyújt, sajátot és nem sajátot. Március 1. a meteorológiai tavasz kezdete, 8-a nőnap, 15-e az 1848-as forradalom ünnepe, 21-e a költészet  és az erdők világnapja, 22-e a víz világnapja, 24-e virágvasárnap, 29-e nagypéntek, végül 31-e a nyári időszámítás kezdete és Húsvétvasárnap. Ezenkívül a családunkban van egy rakás névnapunk és születésnapunk ebben a hónapban.

Ez elég sok, ugye, pedig még fel sem soroltam az összes ünnepet. Nem is tudom, van-e még egy ilyen ünnepekben gazdag hónap?! Talán a december?

A nőnapról, az 1848-as forradalom ünnepéről és húsvétról majd külön-külön idejében megemlékezek. Most csak a langyos napsütés hangulatát osztom meg veletek.

 

A tavasz lehelete

Február vége felé jártunk, de amikor kiléptünk az utcára kellemes meglepetés ért. Hétágra sütött a nap és egészen langyosan lengedezett a szél.

Nagyot szippantottam a kellemes levegőből és lelkesen fordultam négyéves unokámhoz:

-  Érzed? Ez már a tavasz lehelete.

-  Mi van?

-  Mondom, érzed a tavasz leheletét?

-  Éreznem kéne valamit? – nézette rám sandán.

Nem sok ész kellett hozzá, hogy rájöjjek, némi magyarázatra szorul a dolog. Közben azon is elgondolkodtam, hogy a mai gyerekek ebben a számítógépes, SMS-es világban, ahol sokszor még az egész szót sem mondják ki, vajon egy szónak hány szinonimáját, és hány állandósult szókapcsolatot ismernek.  Azokra a kifejezésekre gondolok, amiket nem szabad szavakra bontani, hisz csak együtt ér valamit, viszont szebbé teszik beszédünket, elképzelhetőbbé gondolatainkat, mint pl. a Hálni jár belé a lélek. Iskolában ugyan tanítják ezeket, de valahogy a hétköznapokban nem találkozok vele annyiszor, mint a káromkodással, vagy a kötőszóként használt obszcén kifejezésekkel.  

- Hogy érezned kéne-e valamit? Igen. Érezned kéne. Nem érzed, milyen kellemesen simogatja az arcodat a lágy, langyos szellő. Nem érzed a napsugarának enyhe cirógatását?

Kérdő tekintetét látva, gondoltam, nem igazán tudja, miről beszélek.

-  Tudod mit? Hétvégén, ha szépen süt a nap, kirándulunk egyet.

-  És mit nézünk meg?

-  Sok mindent: hogy hogyan ébred a természet, hogy bimbóznak-e a virágok, rügyeznek-e a fák? A sivár, kopár szürkeség mivé változik? Vajon megérezték-e az állatok az erősödő fényt és előmerészkedtek-e már?  … és mondtam, mondtam a tavaszról eszembe jutó szóvirágokat.

Egy hónappal később, ismét kimentünk a határba.

-  Na mit szólsz? – kérdeztem vidám lelkesedéssel.

-  Mihez?

-  Érzed már a tavasz leheletét?

-  Nem érzek semmit – mondta, közben rám nézett, látva őszinte csalódottságomat, megfogta a kezemet és így folytatta – de nagyon szép!