Zelk Zoltán
költő 1906. december 18-án látta meg a napvilágot Érmihályfalván, egy szegény zsidó kántor, Zelkovits Ármin és Herskovits Mária gyermekeként, Zelkovits Zoltán néven. Édesapját korán elvesztette. Miskolcon járt iskolába, ám tanulmányait nem fejezte be. Egy ideig inaskodott is, de nem tanult ki semmilyen szakmát.
Magyarország területeinek elvesztését Erdélyben élte meg, alig 13 évesen. 1925-ben Budapestre költözött, tagja lett a Szocialista Munkásmozgalomnak és kommunistának vallotta magát. A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják, bár indulásakor a kései avantgárd híve. A 30-as évektől költészete klasszicizálódott, tematikája az önéletrajzi realizmushoz közeledett. A hatalom ideológiájának félreértése miatt későbbi költészete a csalódás okozta megrendültségre vall. A Tűzből merített hegedű (1963) című kötete személyes tragédiájának lírai dokumentuma. Gyermekversei és verses meséi (Alszik a szél, 1982) a műfaj legjobbjai közé emelik. Íme egy, sok közül, mely karácsonyi:
Karácsonyi ének
Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik ébren.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.
Szól egy csillag két társának:
„Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük, hátha fázik!…
Keljünk útra jászolához.”
Így beszélnek, jődögélnek
égi útról, földi útra.
Kis Jézuska jászolához
visz a három csillag útja.
És odalent már az ajtón
fűszállal kis bárány tér be
s így szól: „E füvecskét hoztam
én Jézuska örömére.”
S jönnek lepkék édes mézzel
jön a szellő virágporral,
jönnek a három királyok,
s jönnek pásztorok nagy bottal.
Mosolyogna Jézus rájuk,
de alszik már nincsen ébren.
Három pásztor őrzi álmát:
három csillag fönn az égen.
Jönnek messzi földről népek,
hoznak nótát, hoznak kincset.
Erdő, porszem súgja vélük:
„Megszületett, ím, a kisded…”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése