Képből olvasni.
A pszichológusok régóta foglalkoznak a gyerekrajzok „üzeneteivel”, de nem árt, ha a szülők, nagyszülők is ismerik az alapokat.Ahány gyerek, annyiféle rajz, de van néhány ábrázolási
forma és mód, ami bizonyos gyermektípusokra jellemző. Érdemes figyelni a
használt színeket, az ábrázolás módját és az alakok nagyságát, elrendezését.
A rajz is egyfajta kommunikáció, amely jóval megelőzte
az írott nyelv megjelenését, amit a több mint 30 ezer éves barlang-és
sziklarajzok bizonyítanak. Nem véletlen, hogy már az egészen aprócska gyermek
is fog egy botot, ceruzát, krétát vagy bármit, amivel firkálni lehet. Aztán firkálásból, az egyszerű vonalrajzon keresztül,
apró részletekbe menő, mozdulatot esetleg érzelmeket kifejező alkotások
születnek. Ehhez azonban 10-15 év kell.
A sok apró részletből, most csak a kezekre térek ki. A firkálós korszakban az fel sem ismerhető. Aztán rajzol a gyermek karokat, de kézfej nélkül, majd kezet először valahány ujjal, ezt követően öt ujjal. Ezek után már csak minősági különbségek vannak.
A rajzfejlődés jól elkülöníthető szakaszokra bontható.
- Nagyjából kettő, két és fél éves korban kezdődik, ez a firkakorszak. Eleinte ezek rendezetlen firkák, ekkor
ismeri fel a rajzolás örömét. Hat hónap később kezdenek a firkák egyre inkább
„alakot” ölteni, majd még később, a gyermek meg is nevezni alkotását.
- A harmadik életév az ún. pre-sematikus
korszak. Az első tudatos formák ekkor alakulnak ki, az első ilyen
valóságábrázoló próbálkozás jellemzően egy ember, kör alakú fejjel és két
függőleges, pálcikaszerű lábbal. Később több, jól felismerhető és komplex
formák is megjelennek, a gyermekek új fogalmakat keresnek, ezért a szimbólumok
folyamatosan változnak,
- A négy-öt évesek pedig már megpróbálnak történeteket elmesélni,
vagy problémákat megoldani rajzaikkal.
- A hatéves kort egyértelműen
a valósághű ábrázolás jellemzi, megfigyelhető, hogy egyes részletek
túldíszítettek, túlszínezettek lesznek, ezáltal hangsúlyosabbá válnak, ha
valami fontosat akarnak kifejezni vele; általánosságban az lesz a fontos, hogy
a gyermek megmutassa, mit tud az adott dologról.
- A nyolcadik életév a
realizmus hajnala: a gyermekek rájönnek, hogy a sematikus általánosítás már nem
elegendő a valóság kifejezésére. Ekkor kezdik összehasonlítgatni rajzaikat, és
ezáltal kritikusabbá válnak magukkal szemben.
- Kilenc-tíz éves korban a rajzok egyre inkább részletgazdagok lesznek: a realisztikus ábrázolásmód
lesz a fő cél. Eddig az alakok papíron való elhelyezése volt a fontos, most
viszont az a törekvés válik hangsúlyossá, hogy a megjelenített formák hogyan
néznek ki.
- A tizenkét éves korra tehető a naturalisztikus
kor kezdete. Ez mérföldkőnek számít, ugyanis ez jelenti a rajzolás, mint
spontán aktivitás korszakának végét. Ekkor a gyermekek a körülöttük levő világ
minél élethűbb megjelenítésére törekszenek, megjelenik a fény és az árnyék, a
perspektíva, a tér háromdimenziós lesz a távolabb levő dolgok méretének
érzékeltetésével.
- A tizennégy éves kor környékén bekövetkezik
a krízis időszaka: a serdülőkor kezdete a művészi fejlődés vége is egyben a
legtöbb gyerek számára. Sokan elfordulnak a rajztól, ha csak nem előzi ezt meg
egy tudatos döntés a rajzkészségek további fejlesztését illetően. Az önmagukkal
szemben kritikus gyermekek könnyen elbátortalanodnak, és máshol élik ki kreatív
alkotókedvüket.
"Mágikus út a gyermeklélekhez"
A gyermekpszichológia mindig is használta és használja
ma is a gyermekrajzokat a diagnosztikában, ám fontos azok kontextusba helyezése
– hívja fel a figyelmet Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus.
A szakember szerint jósolni nehéz belőlük, viszont több mindenre is lehet
következtetni, de ehhez az kell, hogy a szülők nyomon kövessék az
alkotófolyamatot, ha pedig nagy változást vesznek észre az alkotásokban, át
kell gondolni a körülményeket, mert esetleg problémára utalhatnak – ám lelki
eredetű gondokra nem szabad kizárólag a rajzokból következtetni.
Mégis, azt lehet mondani, hogy bizonyos általános
szabályok a gyermekrajzokban is érvényesek, ilyen például a színek használata
és a nem. A lányok a melegebb színeket kedvelik, a fiúk ellenkezőleg, a hideg
színeket részesítik előnyben. A zöld a kreativitás, a sárga a boldogság, míg a
piros az izgatottság indikátora – és egyben az egyik legtöbbet használt szín
is. Az alakok elhelyezkedése is számít: ha valaki a lap bal oldalára sűríti
„mondanivalóját”, azzal a múlthoz és az anyához való kötöttségét fejezi ki, aki
viszont a jobb oldalra rajzol, az a jövőbe tekint és az apával való kapcsolatot
jelzi. A kiegyensúlyozott gyermek az egész lapot kitölti rajzával, ami
harmóniát sugall.
A méret is fontos: minél nagyobb alakokat rajzol
valaki, annál inkább dominánsabb személyiség. A „túlrajzolt”, megnyújtott kéz
az agresszivitásra, az apró láb ellenben szintén az instabilitásra utal, ezért
oda kell rá figyelni. Nem árt azonban még egyszer hangsúlyozni, hogy a rajzok
önmagukban még nem sokat árulnak el a gyermek pillanatnyi lelkiállapotáról,
minden esetben célszerű megkérdezni, hogy mit és miért ábrázolt, és mit gondol
éppen.
Van azonban néhány olyan ábrázolási forma, mód, amely
bizonyos személyiségtípusokra jobban jellemző. Az impulzív gyerekek nyak
nélküli nagy alakokat rajzolnak, aszimmetrikus végtagokkal; az aggódó gyermekek
sok esőt, felhőt, repülő madarakat és szem nélküli élőlényeket; a félénk
gyermekek alacsony, orr és száj nélküli alakokat, testhez „simuló” kezekkel; a
dühös gyerekek nagy kezeket és fogakat, hosszú kezeket és keresztezett
szemeket; míg a bizonytalan gyermekek hatalmas testű, kéz nélküli, apró fejű
alakokat rajzolnak, kissé „megdöntve”.
Talán a legizgalmasabb kérdés mind közül a családtagok
ábrázolása, ami sokat elárul a gyermek legszűkebb környezetéről. Itt fontos a
sorrend, a gyermek jellemzően azon családtag mellé helyezi magát a rajzon, aki
a legközelebb áll hozzá – ha a család boldog és együtt van, a családtagok is
egymáshoz közel állva, csoportban ábrázolva láthatók a rajzon, viszont, ha
magát piciként jeleníti meg, távol a szüleitől, az rendezetlen családi
környezetet feltételez és kirekesztettségre utal. Nem kell megijedni, ha a
gyermek saját magát nagyobbnak rajzolja szüleinél, ez ugyanis a magas
önbecsülés félreérthetetlen jele.
Árulkodó lehet az arckifejezés is, amely nem
ugyanolyan az egyes családtagok esetében, és azt mutatja, hogy ki hogyan
viselkedik, milyen a hangulata az együtt töltött idő nagy részében. Itt is
fontos a méret, minél nagyobb valaki, annál dominánsabb szerepet tölt be a
gyerek életében, ahogy a rajzok kidolgozottsága is: minél több részlet látható,
annál inkább igaz az a megállapítás, hogy a gyermek meglátja az egyéniséget az
egyes családtagokban. A sok testi részlet és a ruha a fejlett vizuális és
motoros képességekről árulkodik, míg az eltérő ruházat ábrázolása a nemi
különbségek felismerését mutatja.
Forrás: TanTrend
alapján, rövidítve.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése