A kéz

A kéz a főszereplő.

Most. Nem lehet véletlen, hogy annyi művész ír, mesél, a kézről, vagy jeleníti meg festmény, illetve fotó formájában. A kéz ölel, ápol, simogat, letörli a könnyet az arcodról. Kapcsolatot teremt veled egy kézfogással, vagy virágot nyújt át neked. Persze foghat fegyvert is, és pofont is adhat, de azt, csak az a kéz teszi, akinek rossz gazdája van.   

A kéz szépsége abban rejlik, hogy sokféle formában és módon képes kifejezni magát. Vegyük példának a művészeket. (De egy rakás szakmát említhetnék) A kéz lehet erős és határozott, amikor feszes vonalakat húz vagy dombornyomásokat készít egy szobrász alkotásánál, vagy lehet finom és érzékeny, amikor apró részleteket rögzít egy festményen vagy finom vonalakat rajzol egy grafikán.

A kéz a művészek számára a kreativitás és az önkifejezés fontos eszköze. Azzal, hogy a kezükkel alkotnak, a művészek saját egyedi stílusukat és személyiségüket öntik a műveikbe. Az ujjak és a kéz mozgása olyan finom és precíz lehet, hogy a művészek aprólékos részleteit és érzelmeket tudjanak ábrázolni, amelyek mély hatást gyakorolhatnak a nézőre.

A kéz nem csupán egy fizikai szerv, hanem kifejezőeszköz, amely által valódi csodák születnek. A kéz egyedi képességei, finom mozdulatai és érzékeny érintése segítségével ők képesek átadni a belső világukat, érzéseiket és gondolataikat a külvilágnak. Egy forma, amely lehetővé teszi, hogy megmutassa a világnak azt, amit a szívükben és a lelkükben hordoznak.

Én, nem vagyok művész, az én kezem nem sok mindent tud. De azt tudom, hogy kisunokáim kezének érintése, simogatás óriási örömmel tölt el. Gondolom, sokan ismerik azt az érzést, amikor a hideg szív, egy érintésre felmelegszik.

Gerhard Kiefel német író figyelemre méltó gondolatai a kicsi és a nagy kézről:

„Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

-Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim. Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem!

S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek:

-Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem!”

 A kéz ereje, nem az izomzatban vagyon!