Dobókocka

Olcsó, egyszerű, megunhatatlan játék.

A labda, a lufi és a dobókocka biztosan bent van a játék top tízben, de lehet, hogy az első háromban. Ha ezt a hármat versenyeztetném, harmadik helyre tenném a labdát, mert ő nagyobb helyet foglal és tér kell hozzá. Második helyre tenném a lufit, mert ő bárhol elfér, bárhol lehet vele játszani, de viszonylag rövid életű. Következéskép, első a dobókocka! Hogy miért?

Bármikor, bárhova magaddal viheted, belefér egy kistáskába de akár a zsebedben is. A játék vele határtalan. Többnyire a tárasjátékok része, de önállóan is alkalmas rengeteg játékra, főleg, ha nem egy, de legalább kettő vagy három van belőlük.

A kockák, színre, nagyságra, formára, mintára különbözőek lehetnek, és anyaguk is különböző. Ma már többnyire műanyagból készülnek, kevés fából, de csontból, kőből – mint régen – már nem csinálnak.

Ami azonban a legérdekesebb, ami az oldalaikon van. Először is, nem csak 6 oldalú lehet. Ismerünk 4,6,8,10,12 stb. oldalúakat is, bár ezeknél a kocka elnevezés nem helyes, ezek poliéderek. A kocka az, aminek mind a 6 oldala egy négyzet. 

Mi lehet rajtuk? Arab vagy római szám, pöttyök 1-6-ig, betűk, amik valamilyen szónak kezdő betűi, ábrák, vonalak, rajzok, törtek, zenei ritmusjelek, stb.stb. 

 Mint említettem, sokféle kockát csináltam már, most megint gyártottam két kockát, és csupán ebből áll a játék, melynek a „Frissüljünk” nevet adtam.

Az egyik kockán tornázó vonalka emberek vannak:

• fel-leguggolás
• fekvőtámasz
• fel-lehajlás derékbaé
• ugrálás
• bokaérintés
• karokkal malomkörzés. (Persze lehetne más is.)

A másik kockán pedig, hogy hányszor kell csinálni: 0,5,10,15,20,30. 

A szabály rém egyszerű. Egyszerre kell a két kockával dobni, és ami kijön, azt kell csinálni. Egy játékos csinálja, a többi elbírálja, hogy jó-e. Ha nem, zálogot kell adni, amit a játék végén vissza kell feladatokkal szerezni.