Gombi

Egy sikeres pályázat.


Amikor valaki arról ír, amit (akit) szeret, vagy amitől jó kedve lesz, akkor könnyű dolga van. Van a családunkban egy tündéri kutyus, mindenki szereti (nem is lehet nem szeretni), mindenkinek mosolyt fakaszt az arcára. A róla írt három történetem, „Kutyasors” címmel, bekerül egy könyvbe. 

Gombi bemutatása

Ha láttatok már édes, aranyos, imádnivaló, bolyhos kiskutyát, hát ez az! Hatalmas két nagy érzelem-dús fekete szemmel, melyek szeretetről, ragaszkodásról, huncutságról árulkodnak. Nem véletlen, hogy a gazdija egyszer azt mondta, hogy Ő a C10. Ez azt jelenti, hogy a cukiság faktor tízes skáláján, tízet ér.

Szóval C10, azaz Gombi, teljes nevén Vitéz Bogyaházi Gombolyda, a világ legszeretnivalóbb kiskutyája. Pumi. Aki mellesleg, állítólag munkakutya. Munkában is nagyon jó, csak még nem volt alkalma ezt bizonyítani. Pontosabban, párszor már terelt birkákat, de azt csak úgy- mond hobbiként.

Viszont valóságos olimpikon. Ha családban versenyfutó bajnokság lenne, biztosan ő vinné el a pálmát. Sprintelésben a legjobb. Usain Bolt kismiska hozzá képest. És ki tudja közületek a testmagasságának az ötszörösét megugrani? Mert Gombi simán megteszi.

Szuper kutyus, de azért néha, néha próbára teszi az ember türelmét.

A következő eset Balatonfenyvesen történt. Kerítés kijavítva, kapu bezárva, eledel és ital kitéve, vagyis a gazdik nyugodtan mehetnek a strandra – gondolták a gazdik, de Gombi nem.

A kutyus egy ideig nézelődött, tépelődött, aztán úgy döntött, hogy ő is kimegy a partra.

- Engem itt hagytak, pedig én is szeretek napozni és pancsolni. Utánuk megyek.

A gondos javítgatások ellenére, némi keresgélés után, talált a kis huncut egy rést a kerítésen. Elindult.

-  Hű, de sok ember van itt!  Hogy fogom megtalálni az enyémeket? Sebaj! Kitartás! Megyek a szagok után. Hm, egyre jobban érzem. Ááá, már látom is őket! Futás! Vau! Vau! Itt vagyok! Örültök? Persze, hogy örülnek, már fel is ugrott mind a kettő. Jól van, most jön a játék. Fogócskázzunk! Na, fogjatok meg, ha tudtok! Ej, suta emberek, ha nem hagyom magom, sosem fognak meg, de hát legyen egy kis örömük, meg egyébként is ölbe akarok menni. Na, jó, itt vagyok! Fölvehettek! Imádom, mikor ölelgetnek. De most mi bajuk? Megkerestem őket, fogócskáztam velük, hagytam, hogy ölbe vegyenek, és most meg mérgeskednek? Kiabálnak? Velem?

  Olyan okos vagyok, de az embereket sosem fogom megérteni. Ez van! Kutyasors. 



Megjegyzések