A 8. angyali üzenet,
mely így szól: „Most a bőség vár rád.” Száztizenegy évesen, vígan, fáradságmentesen kell ünnepelni. A technika és az orvostudomány lehetővé tette, hogy eltűnjenek a betegségek, az öregkori leépülés, hogy sokkal kevesebb munkával, sokkal jobban és kényelmesebben éljenek az emberek. A távolságok eltörpülnek, az emberek megváltoznak, a dolgok átértékelődnek … de jól van ez így? És a válasz …
Karácsony 2066
Ez
év áprilisába töltöttem be a 111. életévemet. Ilyenkor mindenki visszaemlékezni
szokott. Ám én nem teszem. Minek tenném? A jelen sokkal érdekesebb, mint a
múlt. Arról írjak, hogy milyen szegényes volt egyik másik év, vagy hogy mennyit
kellett kisgyermekkoromban karácsony előtt dolgozni?
Hát
nem! Élvezem az életet. Az orvostudomány és a technika annyit fejlődött, hogy
hál’ istennek nagyon jól érzem magam, szinte fiatalabb vagyok, mint ötven évvel
ezelőtt. A múltkor, amikor a hallásom kicsit kezdett romlani, kicserélték a H5
chipemet egy modernebbre, egy H8-ra, azóta a szomszéd legyeinek a zümmögést is
hallom. Na és amit a fájós lábaimmal, az izmaimmal, az ízületeimmel tettek?
Bámulatos. Mindenkinek csak ajánlani tudom az IZÜ6-tot. Komolyan mondom, azóta
úgy ugrálok, mint a szöcske, és nem érzek fáradságot. Ez nem a reklám helye, de
ezt nem hallgathatom el. A RÁBÖ3 chiptől olya lett a bőröm, mint a baba
popsija. Hozzáteszem, az nem volt egy olcsó mulatság.
Most
persze én is karácsonyra készülök. Az idén Mexikóban gyűlik össze a család.
Tavaly az Északi sarkon voltunk, de az idén egy kicsit melegebb helyre
vágytunk. Én előbb eljöttem, hogy mindent megszervezzek. Persze tehetném az
interneten keresztül is, de így egy kicsit izgalmasabb, meg hát én már – ahogy
dédunokáim szokták mondani – régimódi vagyok. Szóval a készülődés alatt nehogy
azt gondoljátok, hogy sütök, főzök, takarítok! Olyat már negyven éve nem
teszek. Sőt, a díszes csomagolással is felhagytam. Most a neten kinézem, hogy
milyen fánk legyen, milyen díszítéssel, kinek milyen ajándék kerüljön alá,
díszcsomagolásban, aztán megmondom az időpontot, és pont akkor, pont úgy a
megfelelő helyre kerül. Csak az a baj, hogy Mexikóban még nem választottam
szállodát. De nem számít, még van egy hetem.
A
gyerekeim egyfolytában azzal nyaggatnak, hogy mit vegyenek nekem karácsonyra.
Persze kellene egy új reptoj – tudjátok, az a tojás alakú, három éltű
közlekedési eszköz – de az túl drága, nem merem kérni, majd talán a százhuszadik szülinapomra.
Viszont
egészen elérhető áron lehet az idegen-nyelvtudást és kommunikációt serkenő
chipeket kapni, amivel bármely nyelv pár hét alatt tökéletesen elsajátítható.
Ráadásul, most akciós is van rá. Még csak öt nyelven beszélek, és szeretnék
elmenni a mongol Ölgijbe, és ott eredeti ősnyelven megszólalni. Kíváncsi
vagyok, ismerik-e még az ott lakók az őslakosság nyelvét. A következő hangos
könyvemhez kellene.
Aztán
az okos-kádammal is valami baj van. Újabban csak azt érti, ha kínaiul szólok
hozzá, ráadásul a klasszikus zenetára elég kicsi. Majd mondom a gyerekeknek. Na
és a TV-m? Hiába állítottam le, hogy a szagok ne jöjjenek át, néha az egész
házat elterjesztik. Bár az is lehet, hogy csak nem tudtam jól beállítani.
Ezt
már nem is merem említeni. Van egy új őrület, az „Évszakváltó”. Egy ilyet
nagyon szeretnék. Beszerelik a kertbe, én meg olyan hőmérsékletet és olyan
csapadék fajtát választok, amilyet akarok. Pl. karácsonykor napsütést és húsz C
fokot, vagy júliusban egy kis hóesést.
Még csak az első verziót dobták piacra, megvárom a harmadik, vagy
negyedik változatot, addigra biztosan olcsóbb is lesz meg jobb is. Képzeljétek,
milyen jópofa lenne, ha a szomszéd kertjében is én irányíthatnám az időjárást.
Mindennap rendelnék nekik egy kis dörgést, villámlást.
Na,
de ne komolytalankodjunk! Még ki kell választanom az ünnepi menüt. Nézzük csak:
laktóz mentes, cukormentes, glukóz-mentes, alkoholmentes, szénhidrátmentes,
tartósítószer-mentes, olajmentes … remélem nem felejtettem ki semmit, mert
akkor a dédunokáim nem esznek.
Sajnos!
Pedig……
Ó
istenem! De jó volt régen a töltött káposzta! Meg a bejgli! A rántott hús
vastagon bepanírozva! A narancs és a fahéj illata! És de szépek voltak az igazi
fenyőfák, igazi, pislákoló gyertyákkal!
Ha
megérem a jövő karácsonyt, csinálok én ezeknek otthon egy igazi, nosztalgia
karácsonyt. Sütni meg főzni fogok, előhozom a régi ízeket, és a karácsonyfa
körül énekelni fogunk. Legalább egyszer az életben éljék meg ők is a Karácsony
csodáját!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése