3 nap van karácsonyig

A 3. angyali üzenet,

mely így szól: „Jézus és az angyalok segítenek neked.” Segítenek neked, de nem csak neked, mindenkinek, aki bizalommal fordul feléjük, és főleg, akik tiszta szívűek, önzetlenek.  

A fenyő és a tölgy

Volt egyszer egy kis falu, sok szép házikóval, és rengeteg szép fával. Minden kertben voltak ilyen-olyan gyümölcsfák, meg nyírfák, eperfák, akác, bodza és még tudja Isten, mi nem.

Ebben a faluban élt Juliska néni, akinek négy gyermeke volt, de már mindegyik párt talált magának, és a közeli városba költöztek. Az igaz öröm Juliska néninek a tíz unoka volt. Hétvégeken csak 1-1 jött, de az őszi, a téli és a nyári szünetekben ott volt az összes. Nem csoda, hogy kertjét tele ültette fenyőfákkal, mert úgy gondolta, ő lesz az unokák Jézuskája. Egész évben gondozta ápolta őket. Ám karácsony tájt, mindenki más is a fenyőfákkal foglalkozott. Nézegették melyik a legszebb, melyik a legformásabb, elég nagy-e már, és akár hiszed, akár nem, még az illata is számított. Mert van, amelyik erős, van, amelyik gyenge fenyőillatú, de olyan is van, aminek nincs illata, sőt, még narancsillatú is van.

A mi kis fenyőnk, lucfenyő volt, és egyre büszkébb lett magára, mert mindenki azt mondta, hogy az ő illata a legjobb. Ráadásul, a kis csemete, szép, sudár, formás fává cseperedett. Méltán várhatta hát, hogy az idén őt fogják választani, és belőle lesz a legszebb, díszes karácsonyfa. Mert tudjátok, minden fenyőnek az az álma, hogy karácsonykor ők legyenek a szoba díszei, hogy őket csodálja mindenki.

A kert közepén álló tölgyfa, már akkor ott állt, amikor Juliska néni elkezdte a fenyőket ültetni. Mindig, minden növény közül magasan kiemelkedett, mégsem volt boldog. Valahogy haszontalannak érezte magát, és távlati tervei sem voltak, mint a gyümölcs vagy a fenyőfáknak. Pedig számtalan kis madárkának adott otthont ágai között, odúiban mókus családok, a törzse egy zugában pedig süniék éltek. Sőt, pár éve még a szarvasbogarak is itt vertek tanyát.

Na jó! Azért néha Tölgy-koma is szórakozott. Volt öt szép vastag ága, az egyikre Juliska néni hintát rakatott. Azt nagyon szokta élvezni, amikor nyáron az unokák azon veszekedtek, ki üljön fel rá.

Tölgy-koma és Luci – merthogy a kis lucfenyőt így hívták – gyakran beszélgettek.

-De jó neked Luci! Neked mindenki úgy örül.

-Én is így látom – válaszolt büszkén Luci – Tavaly még kicsinek tartottak, az idén már talán rám esik a választás.

-Biztosan. Nagyon szép fácska lettél. Te Luci! – folytatta Tölgy-koma – Te tudod, hogy bent a lakásban mi történik? Mert én úgy látom, hogy akit egyszer innen bevittek, az sosem jött vissza, őket nem tudom megkérdezni.

-Egészen pontosan nem. De biztosan valami nagyon jó, mert minden rokonom arról ábrándozik, azért akar szép lenni, hogy karácsonyfa lehessen. Azt mesélik, hogy csodaszépen felöltöztetnek minden karácsonyfát, ajándékokat raknak alá, és a gyerekek hihetetlenül boldogok lesznek, amikor bennünket látnak.

-Ebben lehet valami. Látod, én ilyen magas vagyok, így belátok az ablakon. Szoktam látni, hogy bármilyen sötét van idekint, belülről csak úgy árad a fény. Csillog, villog a fa, szép színes, tiri- tarka, egyszerűen káprázatos. Az emberek, meg valamiért nagyon boldogok, mert hol énekszót, hol kacajt, hol meg tapsikolást hallok. Ezt más napokon sosem tapasztaltam.

-Én is ilyesmit hallottam, ezért akarok bekerülni.

-Jó neked! Én be sem férnék, még ha összehúznám magam, akkor sem.

-Azért nem szomorkodj Tölgy-koma! Te meg sokkal hosszabb életű vagy, és otthont, meg  védelmet adsz sok állatkának.

-De én azt szeretném, hogy nekem is tapsikoljanak a gyerekek! Hogy szeressenek!

-Hiszen szeretnek. Emlékezz csak, nyáron mennyit játszanak veled! Hintáznak rajtad, felmásznak rád, bújócskáznak mögötted, általad ismerik meg a madárfészket, a kisfiókákat, mókus odút. Hát mit akarsz még?

-Hogy mellettem is nevessenek, tapsikoljanak.

-Tudod mit? – kezdte komolyan Luci – Ha bekerülök a házba, megmondom Juliska néninek, hogy rakasson minden vastag ágadra hintát. Így a tíz unoka is jól jár és te is boldogabb leszel.

-Az jó lenne – válaszolt Tölgy-koma és nagyot sóhajtott – de úgy sem lesz belőle semmi.

Lucit tényleg kiválasztották és bekerült a házba. Azt mondják, soha szebb karácsonyfája nem volt még a családnak.

Tölgy-koma nap, mint nap hiába várta, hogy kijöjjön Luci. Nem jött. Már kitavaszodott és még mindig nem jött, nem tudott beszélni kis barátjával. Ám egy szép napsütéses napon, megjelent a kertben két férfi, mindenféle szerszámokkal, és egyenesen a tölgy felé tartottak. Tölgy-koma egy pillanatra megijedt – csak nem akarnak kivágni? – gondolta.

Á, szó sincs róla! Képzeljétek, felszereltek még négy hintát! Így már öt hintával várhatta az unokákat, és hallhatta azok boldog kacagását.

Luci beváltotta az ígéretét. Mindig és mindenkinek csak örömöt okozott, és betartotta a szavát. Mert ilyen az igazi jó barát!