A 14. angyali üzenet,
mely így szól: „Az angyalok segítenek pozitív gondolataid, meggyőződéseid és elképzeléseid megvalósításában.” Ez jól hangzik. Mert hogy elképzelésem van bőven (mint ahogy gondolom másoknak is) és bizony egy kis segítség néha nem ártana. Saját könyv megjelentetése, nagy utazások, frissebb memória … soroljam?
Hobbi
Nyugdíjba
mentem. De jó! Már nagyon vártam. Ámbár nem könnyű a nyugdíjasok élete.
Eddig
minden napomnak megvolt a maga ritmusa, rendje. Korán keltem, megpróbáltam
magamnak valami elfogadható emberformát adni – megjegyzem hatvan fölött ez nem
kis teljesítmény – aztán irány a munkahelyem. Gyakorlatilag ott voltam egész
nap. Este otthon egy kis pihi, vacsi, TV nézés, néha mosás, takarítás, vasalás,
meg hasonlók. Ügyesen kellett beosztanom az időmet, hogy minden meglegyen.
De
most?! Akkor kelek, akkor fekszek, amikor akarok. Egész nap azt és úgy
csinálom, ahogy jólesik. Mindegy, hogy hogy nézek ki, és hogy mit, mikor
teszek. Udvarom nincs, hogy söprögessem, kerten sincs, hogy kertészkedjek,
állataim sincsenek, hogy gondozzam őket.
Valami
hobbi kéne!
Könnyű
ezt mondani, de milyen nehéz kiválasztani. Végig gondoltam. Valami olyan
kellene, ami érdekel vagy tetszik és olcsó.
Ám,
minden hobbi pénzbe kerül. Vegyük pl. az utazást. Olyan szívesen megnézném a
piramisokat, vagy kínai nagyfalat. Lapozunk! Egyre sem telik, nem ám rendszeres
utazgatásokra.
Gyűjteni
kellene valamit. Az autó, az ékszer szóba sem jöhet. Valami kisebbet? Érméket,
kristályokat, dedikált könyveket, képeket … ? Nem, ez még mindig nem az én
kategóriám.
Sportoljak?
De mit? Egyrészt én már gyerekkoromban is inkább az üldögélős típus voltam,
másrészt az is pénzbe kerül. Ha csak be akarok lépni valahova – kinti vagy
benti pálya, sportcsarnok, uszoda stb. – már az sincs ingyen, és akkor a
ruháról, a felszerelésről még nem is beszéltünk.
Tovább
gondolkodok. Mi az, ami nem kerül pénzbe? … ha egyáltalán van ilyen.
Hoppá!
Megvan! A futás! Nem kell terem, nem kell pálya, csak kimegyek az utcára, vagy
a parkba, aztán gyerünk. Vagy mégsem? Hát, azt hiszem, legalább egy futócipő az
kellene. Meg talán egy erre az alkalomra használható nadrág és dzseki sem
ártana. De a legnagyobb baj, hogy fárasztó. No és az időjárás? … hideg, szél, eső, … rágondolni is rossz.
Döntöttem.
Nem utazok, nem gyűjtök, nem sportok. Írok. Mesét, novellát … és leírok
mindent, ami eszembe jut.
Csak
ne hallanám állandóan „lelki-füleimmel” Petőfi szavait: „Ha nem tudsz
mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed …”!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése