Kis, házikészítésű mesekönyv

Tunnel book.

Ilyet egy svéd barkácsolós weblapon láttam, és kedvet kaptam hozzá. Gondoltam, kipróbálom, aztán ha az unokáknak tetszik, velük is megcsinálom.

Feltételezem, a „tunnel book” nevet el kellene magyaráznom.  Utánanéztem, és hasonlók már nálunk is vannak, „alagútkönyv” néven. Többfajtája van, én most kettőt mutatok be. Az egyik (a mostani) lapozható, a másiknál kistávolságra, egymás után kell tenni a képeket (ezt is be fogom mutatni).

Kartonpapírból kivágtam, illetve hajtogattam 2db, 14x14cm-es négyzetet úgy, hogy a kettő között van 4 mm.  Mindegyik négyzet közepéből kivágtam egy-egy kört. Először 6 cm aztán 5,5 cm, aztán 5 cm stb. sugarút. 

A külső borító kép is 14x14 cm, csak ott a kettő között nem 4 mm van, hanem 1,5 cm, ez lesz a könyv kérge, ez adja a vastagságát, ebbe rakjuk az összehajtott lapokat.

A mese, illetve a vers tartalmának megfelelően készítettem 6 képet, plusz egyet, amin cím és a nevem van. 

A rajzos lapok közepéből mindig kivágta valamennyit, majd ráragasztottam a kartonlapra. Az utolsó rajzos lapból nem vágtam ki semmit. 

Mivel kis távolságra vannak egymástól, egymás mögött, az így-úgy kivágott lapok, a fényfelé fordítva szinte 3D hatást keltenek. A könyv egyik oldalán a vers, a másik oldalán a kép. 

Végül, itt a verses mesém:

CSUPASZÍV

• Vége volt a télnek, rég elmúlt már december,
• Útra kelt, hogy nevet találjon magának a hóember.
• Kell egy név, mert név nélkül, nem élhet az ember,
• Még akkor sem, ha az csak épp egy hóember.

• Ahogy ment, mendegélt, síró manókba botlott,
• Odójukban fáztak nagyon. Tüzelőt nem adhatott.
• Gondolkodott Hóemberünk, hogyan segíthetne,
• Adta hát széngombjait tűzre, bánta még egyik szeme.

• Ment tovább, éhes mókusokkal találkozott,
• Mit tehetett mást Hóemberünk, enni adott,
• De nem volt nála semmi, mit adjon, mi a csodát?
• Nem tétovázott, lekapta és oda adta répa-orrát.

• Ahogy botorkált tovább az olvadozó hóban,
• Madárkák fájó csipogását hallva, odament nyomban.
• Meleg fészküket, gonosz ember leverte, tönkretette,
• Hóemberünk kalapját odaadta, vele életüket megmentve.

• Már kicsit elfáradt, nevet sem talált még, szomorú lett,
• Hanem nap hétágra sütött és egyre melegebb lett.
• Mintha verejtékezett volna, nagy cseppek gurultak le róla.
• Kintről a nap, belül meleg szíve, így nőtt körülötte a tócsa.

• Nem maradt más, csak egy széndarab és pocsolya,
• A helyén viszont nyílott egy gyönyörű ibolya.
• Ibolya tudta Hóemberünk derék, tükröznie kell ezt nevének,
• Ezért a Csupaszív nevet adta neki, és ezzel vége a mesének.