56 szó 56-ról

Három szösszenet.


A Clavis Irodalmi Ügynökség alkotói pályázatot hirdetett, október 23-a tiszteletére, amelyben az volt a feladat, hogy 56-os eseményeket, 56 szóban kellett megfogalmazni. Ebből készült egy antológia, amelybe 56 mű került. Én hármat küldtem be, és mind a három bekerült a könyvbe.

Most a pedagógus, a diák, a „grund”, aktuálisabb téma, de azért erről, az 56-os egyetemistákról, fiatalokról se feledkezzünk meg!

1.                                Tízévesen

Az unokámmal szorzást gyakoroltuk. Szörnyen szenvedtünk.

Nekem jobban ment ennyi idős koromban. 1956 őszén iskola helyett a pincében töltöttem a napjaimat, mint a lakók zöme. Mikor már nem volt mit enni, a lakóbizottság feltörte a boltunkat és a készletét kiárusították. Boltos hiányában én szoroztam és adtam össze a fizetendőt. Másnapra az üres bolt eltűnt, bombatalálat érte.

2.                             Ami meg van írva

Ősz volt. Három barát bekopogott Jenő ablakán. Hívták, hogy jöjjön ő is az utcára. Itt az igazságszolgáltatás ideje – mondták – most aztán megfizethetünk mindenért, amit velünk tettek.

Ám Jenő vesegörccsel fetrengett a szőnyegen. Nem hallotta se a kopogást, se a hívószót, se a puskaropogást.  

Jenő pár nap múlva jobban lett, a három barátot az utcán holtan találták.

3.                                Nyitott határok

Anyám három napig bezárta a spájzba a bátyámat, mert a barátnőjével külföldre akart disszidálni. Hiába könyörgött, fenyegetőzött, nem jöhetett ki.

Mikor már feladta, levelet írt, kidugta az ajtórésen, amit nekem kellett egy szénatéri házba kézbesítenem. Nem tudom mitől féltem jobban, a kinti zavargásoktól, vagy a bátyám haragjától. Kicsit tétováztam, de elindultam. Fölöslegesen. Elmentek a testvérem nélkül.

 

Megjegyzések