Három gyerek, három telefon

 Bezzeg az én időmben.

Én is utáltam ezt hallgatni fiatalon, most mégis ezt mondom. Tudom, hogy amiről most fogok írni, az nem nagyon fér bele a „Modernnagyi” profijába, de muszáj leírnom.

Nem régiben Mcdonalds-ban ettünk. Javában falatoztunk, amikor bejött egy nagyon szimpatikusnak tűnő, háromgyereke család. Külsőjüket tekintve teljesen átlagosnak mondható, nem voltak sem topisok, sem túl elegánsak. Elől jött az anyuka, jobbról balról kezén fogva egy kislánnyal, illetve egy kisfiúval. Lehettek úgy 4-5 évesek. Mögöttük az apuka, karjában egy 1-2 éves babával. Az egyik közeli asztalhoz hoztak egy etetőszéket, és leültették a három gyereket. Majd elolvadtam a gyönyörűségtől. Micsoda család! Micsoda fiatalok! Öröm nézni őket! Aztán a szülők elővettek három mobiltelefont. Itt már kikerekedett a szemem. A telefontartót kifordítva, leállították a három gyermek elé. Igen, még a legkisebb elé is! Ő csak nézte, mivel félig háttal volt nekem, láttam, hogy valami színes kezek jöttek, mentek, maszatoltak a kis képernyőn. A nagyobbak nézték, néha hozzányúltak, néha nevettek. Kis idő után megjelentek a szülők, két nagy tálcával, tele mindenféle finomsággal. A kisebbnek a szülők – hol az egyik hol a másik – dugtak a szájába egy krumplit, miközben ettek, a nagyobbak fel se néztek, le sem vették a tekintetüket a telefonról, úgy vettek el egy falatot és tették a szájukba. A család e közben, egy mondat nem sok, annyit sem szóltak. Miután a tálca kiürült, a két szülő összepakolt, elvitték gyűjtőhelyre, a három gyerek még mindig a telcsin lógott. Visszajöttek, elrakták a kütyüket, és ahogy bevonultak, ugyanúgy elhagyták az éttermet. Én meg csak nézte.

Azt tudtam, hogy a mai gyerekek, imádják a telefonokot, számítógépet, TV-t, használni is tudják, de azért mindennek van határa. Jól van ez így? Akkor már inkább legyenek rosszak és inkább futkározzanak, a többi vendéget bosszantva, szerintem az is jobb lenne! Remélem, ez teljesen egyedi eset volt, és ilyen soha sehol nem fordult még elő. Bosszús vagyok, pedig nem ismerem őket. Tehetetlennek érzem magam! Tennem, tennünk kellene valamit!? Vagy nem?

Nyugtassatok meg, hogy nem bennem van a hiba!

A kép csak illusztráció, a következő weblapról: http://mobilgamer.hu/cikk/tul-sokat-jatszik-a-gyerek-a-mobilon