"A fiatalság csupa fény és napsugár"

A ballagással

a tanulóból felnőtt lesz, na, majdnem felnőtt. A kifejezés a latin ’valetans’, a búcsúzó szóból ered. A napokban számtalan ismerősünk, rokonunk által érintve vagyunk e témában.

Magyarországon a szokás a szlovák Selmecbányáról indult el az1870-es években, amikor a helyi erdészeti és bányászati akadémia hallgatói az iskolától való búcsúzásuk gyanánt a Ballag már a vén diák … kezdetű dalt énekelték el. Hamarosan az egész országra átterjedt e hagyomány, mára teljesen megszokott lett.

Tanulóból felnőtt lesz. A ballagás nem más, mint átmeneti rítus, ami által az ember az egyik státuszból átkerül egy másikba és az ilyet meg kell ünnepelni.

Gyerekkén egészen másként látjuk, ne adj’isten fölösleges felhajtásnak. Ám amikor annyi idős lesz valaki mint én, vagy még idősebb, rálátásunk és tapasztalatunk folytán, átértékelődnek a dolgok.

Én most – unokám ballagásán – talán büszkébb voltam, mint a sajátomon. Az biztos, erre határozottan emlékszem, hogy a saját ballagásomon, egyszer sem (nyolcadikos, gimis, főiskolai) hatódtam meg, most pedig igen. Öröm volt látni, a szép, magas, elegáns nagyfiút,  büszkeség töltötte el a szívemet, amikor ilyen-olyan jutalmakért, elismerésért kiment, hogy átvegye. Ám bármennyire furcsa, mindegyik ballagót szépnek, kedvesnek láttam. Ha most lennék annyi idős, ha most ballagnék, biztos másként élném meg, de hát én már az arany diplomámra gyúrok.

„A fiatalság csupa fény és napsugár, csupa tavasz és kezdő nyár. Nézd meg a fakadó rügyet, a nyíló bimbót, ez a fiatalság; az emberi lélek tele örömmel, életkedvvel, tele ábránddal, tele reménységgel.
Az emberi lélek ártatlan és romlatlan, örül a létnek, nem tudja még, mi a szenvedés, mi a csalódás, a lelke még nem kopott, nincs összezúzva, de friss, egészséges és hajlékony. Boldogan fog lepkét, csókol virágot, gyönyörködik az ég kékjében, a felhők játékában, a madár dalában. Lelke tele van vággyal, reménnyel, élni akarással, lelkét szép eszmék, nagy célok hevítik, az örökkévalóságra gondol. Minden ifjú előtt nyitva áll az élet.” Jász Géza