Szomorú március

 Hangulatom.

A márciust minden évben nagyon várom. Ez egy különleges hónap, tele meglepetéssel, izgalommal, várakozással, örömmel. Most végre eljött, és én mégis szomorú vagyok.

Ez egy szomorú március. Pedig akár ünnepelhetnénk is. Az évszázadok alatt, a márciusokban annyi említésre méltó dolog történt. Gondolok pl. a 48-as bécsi és pesti forradalomra, párizsi kommün kikiáltásra (1871), Olaszország egyesítésére (1861), vagy Mária Tézia törvényére (1776) mely eltörölte a kínvallatást. Persze nem csak politikai, tudományos eredmények is születtek. Albert Einstein is márciusban (1916) adta közre a relativitáselméletét, Alakszej Leonov pedig 1965 márciusában tette meg első űrsétáját, és még sorolhatnám.

Na is kert, a természet … hát nem gyönyörű? Rügyeznek a fák, kibújik a hóvirág, az ibolya, de már a jácint és tulipán is erőlködik. Ma- holnap sárga lesz az aranyesőbokor és virágba borul a tulipánfa. Egyre jobban éled a természet és én nem tudok örülni. Aki ismeri a Modernnagyi weblapot az tudja, mennyire erőltettem, a történem ismertét. Ha legalább a vezetőink ismernék! Egy háborúnak nincsenek győztesei. A háborúk halottakat, fájdalmat, pusztítást hagy maga után. Emlékezzetek a lebombázott Berlinre, Budapestre, Hirosimára!

Azt hittem, én és főleg a gyermekeim, unokáim, már nem ismerik meg a háború borzalmait. Épp eleget hallottam szüleimtől, nagyszüleimtől. Drága nagyapánk két háborút is megélt, édesanyámat menekülés közben találat érte Budapesten, egyik nagybácsim fekete hajjal ment el harcolni, fogságba esett és fehér hajjal jött haza. Bár ő legalább hazajött! Mert milyen sokan örökre távoztak!

Azt hittem tanultunk a történelemből. Azt hittem mindenki tanult mások hibáiból. De nem! Újra és újra jön valaki, és a pénzért, a hatalomért, a területkért, mindenre képes, és ehhez még ideológiát is talál. Gondolom, sokan osztják abbéli véleményemet, hogy énértem ne háborúzzon senki, az én érdekembe ne fogjon fegyvert senki! Nincs a világon olyan ok, amiért fegyvert kellene ragadni, amiért ölni kellene. Inkább élek szegénységben és békében, mint hogy meggazdagodjak, ne adj’ isten mások meggazdagodjanak. A szívem hasad meg, ha arra gondolok, hogy fiainkat besorozzák, háborúba mennek, és talán sosem jönnek vissza. Kinek kell ez? Kinek jó ez? Emberek gondolkodjatok!

„Óh, Isten, Isten, édes jó Atyánk, Vedd le mi rólunk büntető kezed! Irgalmazz nékünk, tekints le reánk, Szálljon szívünkbe béke, szeretet! Uram, ne engedd, hogy a gonosz szellem Testvért uszítson harcra testvér ellen... Békés szerszámmá váljon mind a dárda, Fegyver miatt ne légyen senki árva!” 

Benedek Elek