Vers egy kiscicáról.
A két hosszú történet után, egy kis laza versike. A cicákat a legtöbb ember szereti, pedig sokszor rosszfát tesznek a tűzre, mint most Cirmi.
Cirmi
Esik
a hó, hú de jó!
Fehér
és szép csillogó!
Térdig
járunk a hóban,
Szánkózhatunk
állandóan.
Szánkózunk
és hógolyózunk,
Majd
le fagy a kezünk, lábunk.
Szerencsére
bent meleg van,
Parázslik
a fa a kandallóban.
Estére
készül már mindenki,
Ünneplőt
vesz fel, aki teheti.
Kalács,
narancs illata száll,
Sok
ajándék bontásra vár.
Díszes
a fa a szobában,
Így
is látszik, a homályban.
Senki
nincs a fa körül,
Ennek
csak Cirmi örül.
Ő
jól lát a sötétben is.
Ez
jobb, mint a függönykarnis,
Gondolta
magában,
És
ugrott nagyot, hamarjában.
Sikerült
is egy jó nagyot,
Egy
fenyőgallyat épp elkapott.
De
ügyes vagyok, hintázok,
Még
egy kicsit feljebb mászok!
Hú,
de miért mozog minden?
Miért
csilingel a golyó itt fent?
Rosszat
sejtek, jaj nekem,
És
most fástól itt vagyok, lent.
A
nagy dirrel-durral bejött apa,
Söprűnyelet
fogott nyomban anya.
Kikergette
Cirmit a hideg hóba,
Így
fejeződött be a téli móka.
Ugye, nem lehet rám haragudni?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése