4. Keringő

Felejthetetlen téli éjszaka.

Imádok keringőzni. Ám nem mindenki olyan szerencsés, mint én, aki bárhol, bármikor gond nélkül megteheti.

Keringő
Szeretek táncolni, de legjobban keringőzni. Ha bárhol, bármikor alkalom adódik … hát sosem hagynám ki. Egy tánc – a sok közül, mégis – felejthetetlen marad.

Az egyik szilvesztert Bécsben, az utcán töltöttük. Meglehetősen hideg volt, de jól felöltöztünk, és a vidám forgatag, az itt-ott megszólaló kellemes zene – no meg a turbópuncs – feledtette velünk ezt az apró kellemetlenséget.

Közeledett az éjfél. Azt hiszem, már mindenki túl volt az első, a második, esetleg a harmadik pohárkán. Én biztosan.

Éjfél előtt visszaszámlálás: 10, 9, … 3, 2, 1, Bimm, bamm, harangzúgás … majd felcsendült a Kék Duna keringő. Boldog voltam. Ugyanolyan kellemes borzongás futott át rajtam, mint amikor ilyenkor Magyarországon megszólal a Himnusz.

Bundásan, kucsmásan, hótaposóban, hátizsákkal – mindenki, ahogy volt – el kezdett keringőzni. Persze mi is.

Egy-két perc boldog hullámzás után, azt vettem észre, hogy a tömeg ritmusa változik. Mintha kis zavar támadt volna. A következő pillanatban már azt láttam, hogy körülöttem tágul a tér, majd egy pár érkezik és ők is boldogan táncba lendülnek. Akarva akaratlanul a szemem sarkából őket figyeltem. A hölgy kesztyűbe volt. Egyik kezével partnere kezét fogta, a másik elegánsan táncolt. A meleg sapka alól itt-ott kikandikált egy-egy rakoncátlan hajfürt, mely ugyancsak víg táncot lejtett. Behunyta a szemét, de még így is azt éreztem, hogy a szemhéj mögött sugárzik, mosolyog a szeme. Gondolatban talán valami nagyon szép helyen, vagy egy hatalmas, fényárban úszó bálteremben suhant, repült a parkettán, csodálatos estélyi ruhában. A férfi, boldogan, szinte szakértelemmel vezette. Teljes volt az összhang. Hiába! A muzsika és a szeretet hatalma csodákra képes! – gondoltam.

Mikor vége lett a zenének, a pár körül táncolók megtapsolták őket. A férfi kedvesen jobbra, balra biccentett egyet, majd mosolyogva kitolta a kerekesszékben ülő partnerét.