Zokniból hóember?
Igen. Erről szól a következő kis történet.
Hózokni!
Nem helyesírási hiba, ez tényleg a Hózokni. Arról van szó, hogy az ötéves kis Lizi, így nevezte el a Mikulásra kapott ajándékát. Hogy mi ez? Elmesélem.
Lizi
édesanyja november vége tájt, amikor a kertben már nem volt annyi teendő, végig
szokta nézni a zoknikat. Aztán szétosztotta: egyik kupac teljese jó, másik
kicsit lyukas, még stoppolható, a harmadik a nagyon elrongálódottak kupaca, melynek
a sorsa, kuka. Most is így tett. Ám amikor megfogta a nagyon rossz zoknikat,
kicsit megállt, mert volt közte két, kellemes tapintású, fehér frottír.
Meggondolta magát, mert a neten látta, hogy az ilyenekből milyen kis helyre
hóembereket lehet csinálni. Este, mikor a gyerekek már lefeküdtek, rá is
keresett a témára. Nem sokat kellett kutakodni, még videót is talált, amit
egyszer kétszer megnézett.
Látta,
hogy egy pár zokniból két hóembert lehet készíteni. Neki ugyan nem párban volt,
de úgy is két gyermek fogja kapni, nem baj, ha nem teljesen egyformák.
Másnap,
mikor a gyerkőcök oviban voltak, nekiállt.
Maga
elé terítette az egyik zoknit, és a sarka alatt kicsivel levágta, majd ahol
elvágta, összekötötte hímzőfonallal. Aztán kifordította, hogy a megkötött buci
belül legyen. Alaposan megtöltötte rizzsel, majd összekötötte és kialakította a
fejét. Végül azt is szorosan összekötötte.
Most
jön a sapkája, amelyet a levágott zokni másik feléből lehet kialakítani. A
nyitott részt kétszer fel kell hajtani, így ráhúzható a hóember fejére. Sálnak
egy szalagot használt. Végül fekete és narancssárga színű filcekből megcsinálta
a szemeit és az orrát.
Így
ni! Egészen helyes lett– gondolta magában – holnap a másikkal folytatom. És
ahogy tervezte, másnap megcsinálta a másikat is.
Két
nap múlva, Mikulás napján, korán reggel berakta a kitisztított kiscsizmákba,
némi szaloncukor és csoki kíséretében, aztán várta a hatást. A kislányok már
napok óta ezt a reggelt várták, úgy hogy nem kellett ébresztgetni őket,
pillanatok alatt felkeltek, és rohantak az ablakhoz. Kiborították a kiscsizmát,
benyomtak egy szaloncukrot a szájukba, és máris rácuppantak a kis hóemberre.
- De
édes! – mondta Lizi.
- Nagyon
cuki! Ez az enyém? – kérdezte Sári.
- Hát
persze. Ezt hozta nektek a Mikulás bácsi –felelt mosolyogva anya.
- Ez
nem apa zoknija volt? – nézett rám csodálkozva Lizi – Mindegy, nagyon aranyos
hóember lett! Ha zokniból van és hóember, akkor ez egy HÓZOKNI állapította meg
Lizi határozottan – és szeretettel magához ölelte.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése