Ismét egy mese.
Mese a szeretetről, a testvéri szeretetről és az önfeláldozásról. De ne félj elolvasni, nem leszel tőle szomorú! Van testvéred? Ha van, biztosan megérted, milyen sokat jelent akár gyerekként akár felnőttként egy jó tesó.
Hullócsillag
A játszótéren délutánonként nagy volt a zsivaj.
Gyerekek szaladgáltak, homokoztak, csúszdáztak és hintáztak. A jó öreg
Lengőhinta, a napnak ezt a nyüzsgős részét szerette a legjobban. Ilyenkor
folyamatosan dolgozott, egymást váltották, sőt néha sorban álltak előtte a
kislányok és a kisfiúk. Még az sem érdekelte, hogy a nagyobbak sáros cipővel
felálltak rá.
A reggelek, és különösen az éjszakák viszont nagyon
szomorúan teltek. Egyedül volt. Egész életében egy testvért szeretett volna,
akivel bármikor beszélgethet és megoszthatja titkos gondolatait. Többször
látta, hogy a játszótéren a testvérek milyen aranyosak, hogyan segítik egymást.
A nagyobbak vigyáznak a kicsikre, néha megölelik, megpuszilják egymást.
- Bárcsak lenne egy testvérem, vagy legalább ne lennék helyhez kötve, és
akkor keresnék magamnak! – sóhajtott nagyokat a Hinta.
Meghallotta egyszer az egyik csillag, és nagyon
megsajnálta.
- Majd én lemegyek hozzá – mondta – és a testvére leszek.
- Eszedbe ne jusson! – válaszolta a társa – Az a csillag, amelyik egyszer
lemegy a Földre, az már többé nem lehet köztünk, az nem tud visszajönni.
- Nem baj. A hallhatatlanságnak sok módja lehet.
Alig, hogy kimondta, zsupsz, már le is szállt,
egyenesen a Hinta elé.
- Te jó ég! Micsoda fényesség! De gyönyörű! Te ki vagy? – álmélkodott a
Hinta.
- Én egy csillag, egy hullócsillag vagyok, és azért jöttem, hogy a testvéred
legyek.
- Testvéreeem? Gondolom egy hintának, csak egy hinta lehet a testvére.
- Hát látod, ezt nagyon rosszul tudod. Én eddig ott fent éltem, és onnan sok
mindent láttam. Láttam jó és rossz testvéreket. Láttam olyan testvéreket,
akiknek nem ugyanazok voltak a szüleik. Láttam olyat, amikor felnőttkorban
vérszerződéssel váltak azzá. A vér szava nagyon fontos, de tudom, hogy amire te
vágysz, az sokféleképpen megszerezhető.
Én egész éjjel
ráérek. Beszélgessünk! Ismerjük meg egymást!
Így is lett. A csillag arról mesélt, hogy mi-mindent
látott onnan fentről, a Hinta pedig ki sem fogyott a sok játszótéri élményből,
a gyerkőcök huncutságaiból.
Egyszer csak a csillag felkiáltott:
- Pirkad! Nekem most sajnos mennem kell Testvérkém. De ne aggódj, holnap is
eljövök, meg holnapután is, meg az után is!
Ezzel kinyújtotta fénykarjait, és melegen átölelte a
Hintát, majd ahogy jött, úgy el is tűnt.
Fönt az égen a többi csillag meghatottan nézte és
hallgatta a „testvéreket”.
- Ezt most miért ígérte, ez a buta csillag? Miért mondta, hogy jön holnap is,
meg holnapután is? Nem tudta, hogy mi a sorsuk a hullócsillagoknak? –
méltatlankodott az egyik fiatal csillag.
- Szerintem tudta. A helyzet az – mondta egy több ezer évet megélt csillag –
hogy most rajtunk a sor. Nekünk kell helytállni a barátunkért.
A csillagok azóta is jönnek, majdnem minden éjjel. És
mivel mind teljesen egyformák, a Hinta a mai napig nem tudja, hogy hozzá minden
nap egy új „testvér” érkezik.
Te már tudod, de ha elmész a játszótérre és találkozol
a régi, öreg Hintával, el ne áruld a Hullócsillagok titkát!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése