Gyermekkönyvek nemzetközi napja

 Április 2. 

1967 óta Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján tartják világszerte a Gyermekkönyvek nemzetközi napját, melynek célja, hogy a gyermekekkel megszerettessék az olvasást és a könyveket. Ezen a napon, több író mondja el véleményét a meséről. Én is.

A digitalizált világban egyre fontosabbá vált ennek a napnak az üzenete. Azokkal a gyerekekkel is meg kell ismertetni az olvasás szépségeit, akik a számítógép előtt töltik idejük nagy részét. Hiszen a könyvek nemcsak szórakoztatnak, de tanítanak is. Minden évben más-más ország vállalja az eseménysorozat szponzorálását, az adott ország megfogalmazza a nap jelmondatát, felkér egy neves írót, hogy ez alkalomból küldjön üzenetet a világ gyermekeinek, s egy képzőművészt, hogy tervezzen plakátot. 2001-ben Magyarország szervezte a központi rendezvényeket, és Janikovszky Éva írónőt kérték, hogy ossza meg gondolatait. 2020-ban Szlovénia volt a rendező, de hogy az idén ki, fogalmam sincs. Jobb híján – bár senki sem kérte, hogy osszam meg véleményemet a mesékről – én mondom el nagyon röviden a gondolataimat.

Számomra a mese öröm, tanulás és szenvedély.

Tanulás a világról, értékekről, melyekkel közel 40 éven keresztül szerezhettem örömet tanítványaimnak és most nyugdíjasként unokáimnak. Szenvedély, hisz a történetszövés mindig közel állt szívemhez, és ha az élet engedte, hogy múzsáim dalra fakadjanak,  úgy tollat ragadtam, hogy fantáziám csodás, jószívű, vagy épp mókás teremtményei életre kelljenek papíromon.