A tündéri boszorkány, 5.rész

A tündéri boszorkány 

utolsó, befejező részéhez értünk. Ebben a részben, mint minden mesében, minden a helyére kerül. És mint ahogy minden mesében lenni szokott, minden és mindenki a helyére kerül, a rossz bűnhődik, a jó megkapja méltó jutalmát.

5. rész

Rusnyinka félve jött erre a születésnapi bulira. Félt, hogy mit szónak a ruhájához, hogy mit szólnak a motorjához, hogy tetszik-e majd húgának az ő ajándéka, hogy a családja elfogadja-e hogy ennyire megváltozott. De hogy elrabolják az ő kishúgát, hát ez eszébe nem jutott volna. Gondolkodott. Hirtelen bevillant két jó barátja arca, és már nyúlt is a mobiljáért, hogy felhívja őket. Hunyó vette fel.

-     Szia Nyinka! Csak nincs valami baj? Olyan furcsa a hangod. Nem tetszel a rokonaidnak?

-     Ne is mondd! Ennél sokkal nagyobb a baj!

-     Lehet annál nagyobb baj, hogy a külsőd miatt kiközösítenek?

-     Nem! Nem erről van szó. Engem elfogadtak úgy, ahogy vagyok, csak elrabolták a húgomat.

-     Micsoda? Hogy lehet egy boszorkányt, akinek varázsereje van, elrabolni?!

-     Hát úgy, hogy Főboszi rabolta el, akinek a legnagyobb a hatalma és a varázsereje.

-     És miért tette?

-     Ez hosszú. Majd később elmesélem. Most csak azt mondd meg, mit csináljak!

-    Szerintem, két lehetőség van- mondta megnyugtató hangon Hunyó –  Az egyik, ami nálatok szokás: Hogy is hívják, amikor az állatok egymásnak adják az üzeneteket?

-     A hírvivőszolgálatra gondolsz?

-     Az, az! Szólj Szaszának, hogy indítsa a hírrel a hírvivőszolgálatot!

-     Szasza is eltűnt, de nem baj, akármelyik madárkának szólhatok. És mi a másik lehetőség?

-   Hát vettél számítógépet. Nem? És fent vagy a facebookon. Rakj fel egy fényképet Boszitelláról és írd hozzá, hogy eltűnt, keressük, aki bármit tud róla, írjon neked privátban! Tudod Nyinka, én azt gondolom, ha városban vagy faluban rejtegeti Boszitellát, akkor az emberek fognak rábukkanni, ha pedig erdőben, barlangban vagy egyéb eldugott helyeken, akkor az állatok fogják megtalálni. Szóval aggodalomra semmi ok.

-    Ez megnyugtató. Máris előveszem a számítóképemet, és teszem, amit mondtál. 

Rusnyinka elővette a laptopját, és már kereste s a legjobb fényképet, amit este csinált a mobiljával. A boszik és a hercegek, hercegnők körbeállták, csodálkoztak, mert ilyet még sosem láttak. Azon tanakodtak, hogy ez miféle újabb varázslat. Rusnyinka persze mondogatta, hogy szó sincs itt varázslatról, ez csak tudomány és technika. Mihelyst feltöltötte a képet és elküldte az üzenetet, szaladt az udvarra és a legelőször meglátott állatnak, egy hangyának, adta ki a parancsot, hogy indítsa a hírvivőszolgálatot. Lényegben mindkét üzenet az volt, hogy keresik Boszitellát.

Még fél óra sem telt el, halk kopogást hallottak az ablak felől. Mindenki egyből odarohant. Egy veréb volt. Aki arról számolt be, hogy Szaszától már hallottak a dologról, és amerre tudott, rágcsa- üzenetet hagyott. Ez azt jelenti, hogy a leveleken egymás mellett négy lyukat hagy, melyet a szarvával csinál. Valahogy így: „ :: ” .

Rusnyinka megszervezte a keresést. A boszorkányok többsége söprűre ült s úgy keresték a nyomokat. Bob herceg a számítógépnél maradt, és várta az üzeneteket. Ő Pió herceggel motorra szállt, és vitte a mobilját a kapcsolattartás miatt. Aztán eszébe jutott, hogy a főboszorkányok székhelye délen, egy magashegy tetején egy kőváros elhagyott kolostorában van, valahol Portugáliában. Ezért úgy döntöttek, hogy Pió megy tovább motorral, ő pedig söprűre ül és Monsanto kővárosig meg sem áll.

Egy álló nap, álló éjjel éjjel szakadatlanul kereste őket minden épkézláb boszi és herceg, de hiába. Már nagyon fáradt és elkeseredett volt mindenki.

Ám míg a vendégsereg küszködött, fáradozott és keresgélt, Főboszi a szomszéd szobában, a meleg kandalló mellett, egy kényelmes fotelben üldögélve röhögött a markába. Jól kitalálta. Tudta, hogyha úgy csinál mintha elrabolta volna Boszitellát, azonnal mindenki a keresésére indul, élükön Rusnyinkával. Abban is biztos volt, hogy, Rusnyinka, mivel nagyon okos, egyből a távoli Monsanto kőváros, a főboszi-szállásra veszi az irányt. Ha pedig odáig elment, ott már senki sem mentheti meg. Elkapják, összeházasítják Rex- szel, és így megmarad a boszorkányvilág uralma az ő kezében.

Csak hát Főboszi két dologgal nem számolt. Az egyik Szasza volt, a másik a számítógép és a mobiltelefon.

Szasza, a bölcs szarvasbogár azt vette észre, hogy amint követi a nyomokat, a saját rágcsa- üzeneteivel találkozik, újból és újból. Volt ahol egymás mellett már négyet talált. Erősen el kezdett gondolkodni, majd arra jutott, hogy visszamegy a házhoz és körülnéz. Így is tett, de nagyon óvatos volt, mert érdekes és nem megszokott hangokat hallott kiszűrődni. Bekukucskált az egyik ablakon. Semmi. Bekukucskált egy másikon, ott is semmi. Hanem amikor a harmadik ablakon kukucskált be, hát mit lát …? Főboszit! Ott ült a kandalló előtt és iszogatott, röhögcsélt 12 ördög apródjával. A szoba másik sarkában pedig Boszitelle, bekötött szájjal, lekötözött kezekkel egy faszéken. Óvatosan körberepülte a házat, és kereset egy rést, ahol észrevétlen be tudott menni. Tudta, hogy Bob herceg a bálteremben maradt, hisz az ő feladata volt a számítógép figyelése. Hamarosan rá is talált.

-   Jaj! – Pattant fel a helyéről Bob – teljesen megijesztettél. Mit keresel te itt? Nem a menyasszonyomat kellene követned?

-     Én követtem is, csakhogy a nyomok idevezettek.

-    Mit beszélsz? Tudtam, hogy egy bogárra nem szabad ilyen nagy feladatot bízni – mondta mérgesen Bob.

-  Ezt azonnal vond vissza! Ez nagyon rosszul esett! Ah! Mindegy. Menj ki, végig a folyosón, és kukucskálj be az utolsó szoba kulcslyukán!

-    Minek?

-    Csak tedd, amit mondok! De nagyon óvatos légy!

Bob mindent úgy tett, ahogy azt Szasza kérte. Mikor benézett kulcslyukon, a szája is tátva maradt, a csodálkozástól. Hirtelen rátapasztotta a tenyerét a szájára, nehogy felkiáltson. Örömében, vagy meglepetésében? De mindegy is. Halk léptekkel, gyorsan visszaosont. Azonnal a számítógéphez ült, és már írta is az üzenet Rusnyinkának, aki már ekkor Spanyolország felett járt. Amint észrevette, hogy üzenete jött, leszállt egy erdei tisztáson és visszahívta Bobot. Aztán szólt pár madárkának, hogy keressék meg Piót, mondják el neki a jó hírt, és kérjék, hogy azonnal induljon vissza, Boszilakra.

Másnap hajnalra mindketten hazaértek. A hátsó ajtón mentek be, nehogy Főboszi észre vegye őket. Szasza és Bob felkészülten, tervvel várta már őket. A kulcslyukon keresztül álompórt fújtak a könyvtárszobába, ahol raboskodott Boszitella. Ettől ugyan ő is elaludt, de mit számít most már az az 1-2 óra alvás, ha közel a szabadság. Viszont, ez alatt meg tudták kötözni az összes kis ördög apródot és főleg Főboszit. Sőt, Főboszitól elvették a varázspálcáját, a varázskeszkenőjét, és a Nimbusz 2020 típusú söprűjét. Ezek nélkül pedig közönséges, erő és hatalom nélküli, halandó lett belőle.

A négy fiatal – Boszitella és Bob, meg Rosnyinka és Pió – boldogságát le sem tudom írni. Egymás karjaiba borultak, puszilgatták egymást és sírtak örömükben.

Szasza egy ideid csak várt, várt, aztán elkezdte köszörülni a torkát, majd halkan szólongatta őket, de azok rá sem hederítettek. Elfogyott a türelme, összeszedte minden erejét, és akkorát ordított, hogy megremegtek a falak.

-     Az áldójááááát! Hát senki sem figyel rám?!

-     Mi van Szasza? Úgy látom, te még nem fáradtál el! – mondta nevetve Pió.

-  Pihenni ráérünk később is. Most cselekedni kell! Ki kell találni, mi legyen a foglyainkkal, ha felébrednek. Aztán egy hetes lakomára készültünk, a vendégek nagy része is még a közelben van, folytathatnánk az ünneplést.

-   Teljesen igazad van Szasza. Folytassunk az ünneplést, de most már ne szülinapi buli legyen, hanem esküvő – mondta kipirult arccal Bob.

-     Sőt kettős esküvő – szakította félbe testvére szavait Pió – Hozzám jössz Rusnyinka?

-     Boldogan, Kedvesem! Mindig is ilyen okos, bátor, délceg királyfiról álmodoztam.

-  Hát akkor munkára! – szólt Boszitella – Mindenki ide hozzám! Szóljatok az udvari szabóknak, varrónőknek készüljenek a varrásra! Szóljatok a szakácsoknak és cukrászoknak izzítsák a kemencét! Szóljatok a legjobb vadászaimnak, lőjenek még egy tucat vaddisznót és fácánt. Ja, és ami a legfontosabb, keressétek meg Bencét és Gergőt! Ők tudják a környék legjobb pontyait kifogni. Hogy hol és hogy csinálják, nem tudom, de annak párja nincsen.

-     Na és a zene? Tánc nélkül nem lakodalom a lakodalom.

-     Igazad van Pió, de ne aggódj, arról majd én gondoskodom – szólalt meg vidámam Rusnyinka.

-   Te csak foglalkozz az esküvői ruháddal, meg a hajaddal – vágott közbe Szasza – a többit majd én elintézem.

Így is lett. A halak, a sültek, a torták pompásan sikerültek. A zenét pedig az erdő madarai szolgáltatták.

Pió és Rusnyinka boldogan falatozták a lakodalmas tortát. Majd egyszer csak Rusnyinka Pióhoz fordult.

-     Drága férjem, tetszem én neked?

-     Hú, de még mennyire! – mondta Pió teli szájjal.

-     Akármilyen ruhában lennék, akkor is?

-  Azt hiszem, igen. Tudod, én a jóságodat, a segítőkészségedet, a bátorságodat, a mosolyodat, a hangodat szeretem.

-  Akkor, mint szólnál hozzá, ha újból feketébe öltöznék, és csak söprűn közlekednék? Nem használnám a számítógépet és a mobilt, nem sminkelnék, szóval olyan lennék, mint régen.

-     Felénk azt mondják – mondta kedvesen Pió – hogy a Jóisten azért teremtett sokféle állatot, tömérdek különböző virágot, eltérő termést hozó fát és rengeteg színt, mert a változatosság gyönyörködtet. Én is nagyon szeretem a változatosságot, de ha te jobban érzed magad feketében, és azt is elfogadom, és akkor is szeretlek.

-   Jó hogy ezt mondod. Nehéz a hagyományokkal szakítani, de nagyon jól érzem így magam. És úgy látom, mióta színesben járok, és odafigyelek hajamra, a sminkemre, nem félnek tőlem az emberek. Pedig én régen sem bántottam őket.

-    Tudod, a belső szépséget mindig nehezebb észre venni, pedig az a legfontosabb.

Még kicsit beszélgettek, aztán elkezdtek táncolni, és egész éjjel ropták, ahogy csak bírták. Tudom, mert láttam. Ha hiszed, ha nem, én is ott voltam, én is táncoltam, még mindig sajog a talpam.

Most azt kérded: Na jó, de mi lett a Főboszival? Biztos emlékszel rá, Rusnyinka, Pió és Bob elvették a varázserejét jelentő eszközeit, mind. Aztán elengedték. Mondják, még mindig valahol az erdőben kóborol és keresi a hazavezető utat. Ezzel véget ért a több ezer évig tartó gonosz boszorkányok világa. Rusnyinka és Bob egy szebb, békésebb, szeretnivaló világot hozott a népének, amit a gyerekeik, és az ő gyerekeik, meg azoknak a gyerekei folytattak.

Szóval, akármit hallasz, már nem kell félned, mert gonosz boszorkányok már nincsenek!  

 

VÉGE