Környezetismeret 3. osztály

 Toboztól a karácsonyfáig


 A munkafüzet feladata sugallta a következő kis „segédeszköz” készítését. Ám a munkafüzetről más mondandóm is van. Egy (támogatott) harmadik osztályos környezetismeret munkafüzetről szeretnék pár szót ejteni. Hiszem és vallom, hogy a munkafüzet, vagy a tankönyv csak egy eszköz (a sok közül) a jó pedagógus kezében, de azért nem árt, ha az tökéletes. Na, ne legyen tökéletes, de közelítse meg! Legalább mankó, könnyen, vagy akár egyedül is használható legyen! Azt hiszem, az elvárható lenne, hogy életkori sajátságainak, és az előzetes tanulmányainak megfeleljen. Ezért furcsálltam, hogy több helyen is, harmadikos gyermekkel a munkafüzet riportot, vagy fogalmazást csináltat. Harmadikban! Akkor, amikor még csak a fogalmazás alapjait tanulják. 

Megjegyzem, az interneten megnéztem egy-két iskola helyi tantervét, és a „riport”, mint fogalmazási téma, a 8. osztályban szerepel. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyik másik iskola ne taníthatná korábban, de abban biztos vagyok, hogy harmadikban egyik sem, hisz ekkor kezdik még csak tanulni a fogalmazást.

A másik problémám (és ígérem, a többit nem írom le), hogy mikor mit tanulnak. Mikor? „Fújd el pongyolapitypang bóbitáját és figyeld meg …”, én biztosan tavasszal tanítanám, nem télen. Mint ahogy tobozt sem télen gyűjtetnék velük.

Ha már a toboznál tartunk, erről – jobb híján egy „mesét írtunk” – a mindenféle kísérlet mellett. Merthogy nem olyan egyszerű ám a tobozzal való kísérlet. Vegyünk egy városi gyereket. Télen, mire ő, meg a szülők hazamennek, már sötét van, a közelben esélye sincs, hogy tobozt találjon. De legyünk optimisták! Találtak pár darabot. Teszik száraz, nedves helyre, vízbe, aztán figyelik. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, nem történik semmi. Igaz, nedvesség határa össze kellene húznia magát, szárazság hatásra ki kellene nyílnia, vízben ki kellene hajtania, de ezek már tönkremenőben lévő tobozok, mag pedig egyáltalán nincs bennük. Azt, meg hogy miért történik ez, meg az, felnőtt nélkül a gyermek sosem fogja megtudni.

Szóval, a mindig nyerő megoldást javasoltam kisunokámnak: Forduljunk a mesékhez! Csináljunk belőle játékot! Csináljunk mesekönyvet! Nyilván, harmadikos szinten.

Kerestünk az interneten képeket, arról, hogyan lesz a tobozból fenyőfa.


Készítettünk kartonpapírból egy „harmonikát”.


Egy-egy részre ráragasztottunk egy képet. Aztán mindegyik képhez egy mondatot talált ki az unokám. Végül, egy jó címet kerestünk hozzá.

Így elkészült a Fenyőfa álma című mesekönyv. 

 

Megjegyzések