Kigyulladt a második gyertya

 Advent. 


Ennek az időszaknak lényege a várakozás. Az pedig hogy ki hogy vár, vagy, hogy a gyermeket hogy készítjük a fel a karácsonyra, hogy milyen úton jut el Advent vasárnaptól a Szentestéig, annak számtalan módja lehet.

A leggyakoribb az adventi naptár, ahol egy nap, egy kis ablakot kinyitva, jutunk el Szentestéig. Az ablakok mögött pedig mindig valami meglepetés van, leggyakrabban édesség, néha apró játék. Ez az apróság persze sok mindenben lehet. Raktam már kisdobozba, tojástartóba, kis batyukba, vagy wc papírhengerbe. 

Az egyik évben azt találtam ki, hogy a várakozás ne csak 1-1 napra jutó ajándék legyen, hanem feladatok is.  Így 24 cetlit raktam egy dekopázzsal díszített kis vödörkébe, amin feladatok, illetve lehetőségek vannak, és persze azért ajándékok is „nyerhetők”.

Édesanyám (aki Németországban született) otthonról hozta szokást, amit én a gyerekeimnek, sőt most már az unokáimnak adok tovább. Valamikor november elején anyukánk barkácsolt mindegyikünknek keménypapírból egy kisjászolt, és adott mellé egy zacskóban rövidre vágott szalmaszálakat. Nekünk – gyerekeknek – pedig nagyon jónak kellett lennünk, mert ha jók voltunk, vagy valami jót cselekedtünk, akkor berakhattunk egy szalmaszálat a jászolba. A cél az volt, hogy minél több szalmaszál kerüljön bele karácsonyig, hogy a kis Jézuska minél kényelmesebben fekhessen majd bele. Arra, hogy mi mennyire igyekeztünk, arra csak halványan, de hogy lányaim mennyire tele akarták rakni a kis jászolt, arra nagyon jól emlékszem. 


A koszorúkészítésének is nagy hagyománya van.  Ez egy mindenki által ismert, boltban, virágüzletben is kapható kedves jelképe az ünnepnek. Nincs benne semmi új, semmi nehéz. Kell 4 gyertya, pontosabban, 3 lila és 1 rózsaszínű gyertya. Az összes többi díszre, méretre vonatkozóan nincs semmi követelmény. Így aztán egyik évben nem koszorút, inkább asztali díszt készítettünk. Találtam itthon egy ovális desszertes dobozt, aminek a teteje éppen jó alapnak bizonyult. Vettem négy nagyon egyszerű, műanyag bevonató gyertyát. Készítettem három, különböző magasságú lila papír hengert és egy rózsaszínt, ezek lettek a gyertyatartók. A legfontosabb kellékek megvoltak: az alap (koszorú helyett a doboztető) és a 4 gyertya. Most már csak a dekorációs apróságokat kellett összegyűjteni: dió, magvak, bogyók, fenyőágacskák, levelek, vagy amit a gyermek jónak lát. Mivel doboztetőben van, nem kell leragasztani, akárhogy, akárhányszor átrendezhetjük, vagy egyes elemeit lecserélhetjük. Tulajdonképpen, karácsonyig folyamatosan foglalkozhatunk vele, igazi készülődés, igazi várakozás az „érkezésre”. 


Végül az ez évi utcai adventi koszorúnk, ami – ellentétben a hagyományokkal – nem az asztalra, hanem a házunk elé került ki, és elég nagy. Pontosabban akkora, mint egy autókerék, merthogy valóban, zöldre festett autókerék. Közepébe földet raktunk és ebbe raktuk a „gyertyákat”. Fenyő ágakkal ás csipkebogyóval díszítettük. Kíváncsi vagyok, hogy épségben, hiánytalanul megmarad-e karácsonyig. Szeretném jövőre is kitenni.

 

Megjegyzések