Giga-szaloncukor

 Szaloncukor. 

 Milyen lehet? Kicsi, nagy, csokis, gyümölcsös, marcipános, zselés, krémes, mazsolás, még alkoholos is van! A csomagolásuk is változatos: dobozos, zacskós, kimért … nem sorolom, pedig még mondhatnám a színeket is. Ám nem így volt ez régen. Az én gyerekkoromban kétfajta, un. konzum szaloncukor volt, a szüleim pedig még saját maguk készítettek valami hasonlót és csomagolták.

A szaloncukor ősét a franciák a XIV. században kezdték el készíteni. Tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a XIX. század első harmadában érkezett Magyarországra. Innentől kezdve lett népszerű karácsonyi édesség és vált a csillogó fenyőfák díszévé. Magyarországon a szaloncukrot kezdetben kézzel készítették. A XIX. század végén megjelentek az első fondant készítő gépek, amelyek a Stümmer Frigyes  hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárban működtek.

Jókai Mór a szaloncukrot még „szalonczukkedlinek” nevezte, ugyanis a cukorka neve a német „Salonzucker” szóból ered. A „Salon” szó pedig a szalon szóból ered, hiszen a szalonokban helyezték el a karácsonyfát. Eleinte csak a módosabbak engedhették meg maguknak ezt a különös karácsonyi szimbólumot. A legelső feljegyzések között szerepel Brunszvik Teréz grófnő karácsonyfája. Később a pénzesebb középosztályba tartozó családok is elkezdtek fenyőfákat felállítani otthonaikban, majd végül a nélkülözésre kényszerülteknél is megjelentek a fenyők, még ha csak egy ág formájában is.

A mi szaloncukrunk azonban egészen más. Nem csak azért, mert jócskán nagyobb, hanem a tartalma is merőben eltérő. Úgy is mondhatnám, hogy csak a nevében szaloncukor. Hogy mi van benne? Annyit elárulhatok, hogy nem ehető. Valakinek meglepetés.

Ez csak csomagolás. A szép és egyedi csomagolást nagyon fontosnak tartom. Már ezzel tudtára adom az ünnepeltnek, hogy „sokat dolgoztam érted” … közben Rád gondoltam …mert fontos vagy nekem”.