A mi tengerünk

 Pecázás. 


A saját tengerünkből. Nem kell hozzá sokat utazni, elég, ha a kertbe kimegyünk. Persze kell egy kis festék, legalább kék és zöld, aztán egy rossz lepedő, egy-két vízipisztoly, és ami a legfontosabb, néhány jókedvű gyerkőc.

Kifeszítettem az udvaron egy agyonmosott, foszlásnak induló lepedőt. Összeszedtem a maradék kék és zöld festékeket, sőt még ételfestéket is. A kékből és zöldből egy újabb színt kevertem, több kevesebb vízzel hígítottam. Aztán kaptak a gyerekek egy-két vízipisztolyt, amivel a színeket rálőhették a fehér lepedőre. Kaptak ecsetet is, de nem azért, hogy a lepedőre fessenek, hanem hogy azzal ráfröcsköljenek. Ugyanezt bottal is meg lehet csinálni. Míg ott kint száradt a festék, ott bent készültek a halak. Először én készítettem egy két halat, hogy hogyan azt megnézheted a modern nagyi videói között: 


 https://www.youtube.com/watch?time_continue=308&v=3om2Y1DeqyU&feature=emb_title

A gyerekek pedig így készítették a zacskó-halakat. 


Mindegyik hal hátára (tetejére) raktunk egy-egy gémkapcsot, úgy hogy közepénél széthajtottuk, így felül egy akasztója lett. A hozzákészült pecabot is egyszerű Egy botra kötött madzagon egy drót kampó van. A gyerekeknek úgy kell ügyeskedni, hogy a kampó beakadjon a gémkapocs akasztóba. 


Végül kiterítettük a lepedőt, rátettük a halakat, és indulhatott a pecázás. 


 

Megjegyzések