Mesetalálkozó

-        Nagyon csinos vagy. Hová készültök anya? – kérdezte Nóri.

-        Osztálytalálkozóra.

-        Az mi?

-        Az egy olyan rendezvény, ahova a régi osztálytársak elmennek, és hosszú idő után, újra találkoznak. Mi 20 éve érettségiztünk, ezért az egyik volt osztálytársunk elintézte, hogy bemehessünk a régi iskolánkba, utána együtt ebédelünk, majd együtt töltjük a délutánt. Közben mindenki elmeséli, hogy mi történt azóta vele.

-        Én is szeretnék elmenni!

-        Te nem jöhetsz. Csak azok mehetnek, akiket meghívtak. Ti a Nagyiékhoz mentek.

-        Hú de jó! Lilláék is ott lesznek?

-        Azt hiszem igen.

Nórika és Petra összedugták a fejüket, és azon kezdtek tanakodni, hogyha erre a találkozóra nem mehetnek, akkor majd szerveznek maguknak egy sajátot. Bár ők még csak óvodások, és írni sem tudnak, de sebaj, Lilla elsős, Hunyó pedig ötödikes, majd ők segítenek.

Alig várták, hogy megérkezzenek. Két unokatesójuk már ott volt. Nórika egyből előadta nagy ötletét, hogy találkozót kellene szervezni. Alapvetően az elképzelés mindenkinek tetszett, de három fontos kérdés merült fel nyomban: Kinek? Hol? Mikor?

-        Szervezzünk mesehősöknek! – kiáltott fel Lilla.

-        Ez jó ötlet – vágott közbe Nórika – elhívhatnánk Csipkerózsikát, meg Hófehérkét.

-        És tudja valaki a címüket! – szólt kétkedően Hunyó.

-        Ez nem probléma – mondta Lilla – úgy csinálunk, mint a mikor a Mikulásnak írunk levelet. Megírjuk, és berakjuk a párnánk alá. Tudod, másnapra mindig eltűnik, és valahogy mindig célba ér.

A négy gyermek lelkes munkába fogott. Számba vették, hogy milyen tennivalójuk lesz és kit hívnak meg. Hosszas egyeztetés után összeállt a lista. Petra szerette volna Spongyabobot és a Minyonokat is meghívni, de Hunyó szerint ők még túl fiatalok. Így is 30-40 személyre számítottak, feltételezve, hogy valaki nem jön el, mások viszont kísérővel jönnek. A következő kérdés az volt, hogy mivel vendégeljék meg őket. Ez nagy gond, hisz pénzünk sincs és főzni sem tudunk – mondogatták a lányok, de Hunyónak nagy ötlete támadt. Meg kell hívni Nyakiglábot, neki van egy csoda-asztalkája, ami arról híres, hogy csak ki kell mondani, hogy „terülj, terülj asztalkám”, és az egyből tele lesz a legfinomabb falatkákkal.

Már csak az időpontot kellett kijelölni.

-        Ma péntek van. Megírjuk a Meghívókat, betesszük a párnánk alá, szombatra minden érdekelt tudni fogja. Szóval javaslom a szombatot – mondta Nórika.

-        Szerintem az túl korán van, készülniük is kell. Legyen inkább a vasárnap!

-        Igen, és nekünk is kell egy kis idő a kert feldíszítéséhez.

Ebben mindenki egyetértett.

Vasárnap reggel szép sorban érkeztek a vendégek.  Elsőnek Rudi a rénszarvas és szinte ugyanakkor Maugli, aki alaposan megöregedett. Úgy látszik, a gyorsaságuk még így is megmaradt. Piroska, Jancsi és Juliska egy szomszédos erdőben telepedtek le. Mindegyik vendégeket, vadászokat üdültet kastélyában. Fütyörészve, vidáman érkezett Pinokkió, aki mindjárt nagy élménybeszámolóba kezdett hatalmas birtokáról és vagyonáról. Az orra azonban mindent elárult, szinte másodpercek alatt ötszörösére nőtt. Tán nőtt volna tovább is, de ekkor berepült Márton lúd, hátán a fehér szakállas Nils Horgenssonnal, hiába, az idő fölötte is eljárt. Nils világhírű lett, hisz számtalan könyve jelent meg világkörüli útjairól.  Shrek és Süsü, tudj’ isten hol és hogyan ismerkedtek össze, de nagy vidáman együtt érkeztek. Sosem karcsúságukról voltak híresek, de most …!? A kis Petra álmélkodva kérdezte: ki ez a két hústorony?

Egyszer csak egy díszes, nyolclovas hintó gördült be az udvarra. Elegáns hölgyek és urak szálltak ki. Mindenki kérdezgette: Kik ezek? Végül a fogathajtó is leszállt a hintóról, az egykori snájdig Csizmás Kandúr.

Egy szép arcú, ősz hajú hölgy lépett előre és bemutatkozott.

-        Belle vagyok, ő itt életem párja, aki valamikor szörny volt, de én már akkor is szerettem. Barátnőimet biztosan ismeritek. Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika, Elsa és Anna a férjeikkel – mutatott sorban egy-egy vendégre.

-        Hófehérke? – Hitetlenkedett Nóri – Hiszen ő karcsú és szép fekete haja van.

-        Az régen volt – nevetett Hófehérke – Most már tejesen ősz vagyok, ezért szőkére festettem. És, hát igen, egy pár kilót is felszedtem. Viszont van tíz csodálatos gyermekem, 21 unokám és 7 dédunokám. A családi vállalkozásunkat már az unokák irányítják. Állatmenhelyeket üzemeltetünk, egészen pontosan hetet.

-        Hetet? Mint a hét törpe?

-        Fején találtad a szöget. Róluk neveztük el: Hapci, Morgó, Szendi, …

Míg a hintó környékén állt a vendégsereg és beszélgettek, egyszer csak felkiáltott Petra, és a magasba mutatott.

Aladdin és Jázmin közeledett a varázsszőnyegén, és mögöttük Dzsini, a csodaszellem repült. A figyelem rájuk irányult. Leszálltak. Aladdin – aki teljesen megkopaszodott – közös vállalkozásba kezdett Dzsinivel. Repülőgépeket, helikoptereket és űrhajókat üzemeltetnek és utazásokat szerveznek. Aladdin is jól elhízott, de az Micimackóhoz képest semmi. Hát, így jár az, aki állandóan nassol.  Viszont hozott egy nagykosár édességet, aminek mindenki örült, mert már nagyon éhesek voltak. Hiába mondta Nórika, hogy ne egyenek ebéd előtt kekszet, cukrot meg csokit, a sok finomságnak senki sem tudott ellenállni. Meg aztán mindenki arra gondolt, hátha nem érkezik meg Nyakigláb a híres terül, terülj asztalkájával. Ám nem sokat kellett várni, megjött a testvéreivel együtt és az „Üssed, üssed botocskám”. Már rakták is ki az asztalt, ami pillanatok alatt tele lett a legfinomabb falatokkal. Épp hogy csak nekiálltak enni, sötét felleg érkezett, hatalmas széllel, majd pár másodperc után egy fekete köpenyes, hosszú ősz hajú hölgy toppan elébük.

-        Te jó ég! – kiáltott fel Hófehérke – Ez az én gonosz mostohám!

-        Hát nem halt meg mérgében, amikor te királynő lettél? – kérdezte Lilla meglepve?

-        Sajnos nem. Csak kómába esett. És hát tudjuk, milyen varázsereje van, felépült és azóta alig öregszik. Néha megjelenik, és állandóan rettegésben tart bennünket. Nem tudunk vele mit csinálni.

-        Legyen átkozott mindenki és váljon varangyos békává! – mondta a boszorka, és kaján, harsány nevetésbe tört ki.

A vendégek, hol az egyik hol a másik, és egyre többen, tényleg békává változtak. Ekkor Málészáj – Nyakigláb testvére – elővette a furkósbotját, és kiadta a parancsot: Üssed, üssed botocskám! Na, a botnak sem kellett kétszer mondani. Egyből a mostoha hátán volt, és ütötte, ahol érte. A vendégsereg először csak meglepődve nézte, majd óriási hahotába tört ki. Nagyon mókás volt, ahogy a boszorka vékony lábain ugrándozott, próbálta kikerülni a botot és közben ordított, hogy: hagyd abba, hagyd abba. Meg hogy: mindent megígérek, soha senkit nem fogok bántani, csak vigyétek már innen ezt a botot.

-        Hát jó. Most mindent megígért a banya, mert nem akarja, hogy a bot tovább ütlegelje – mondta Hunyó – de mi lesz velünk, ha miután elraktuk a furkósbotot, bosszút áll, és megbüntet bennünket?

-        Sose félj, míg engem látsz! – mondta Dzsini, és boszorka felé tartotta a lámpást.

-        Ebbe búj be gyorsan királyné, akkor megmenekülsz!

 

 

És láss csodát! A buta királyné tényleg bebújt a lámpába, amit Dzsini nyomban, alaposan bezárt, végül átadta Hunyónak, azzal, hogy bármi történik, ki ne nyissa és meg ne dörzsölje.

 

Hétfőn este megérkeztek a szülők, hogy csemetéiket hazavigyék.

-        Jól szórakoztatok gyerekek? – kérdezte anya.

-        Igen. Mi is találkozón voltunk.

-        Óriási! Kikkel találkoztatok?

-        Mesehősökkel, hercegnőkkel, szellemekkel … Majdnem békák lettünk – mondták a lányok egymást túlharsogva.

-        És az a vacak lámpás minek nektek? – kérdezte apa – Azt ugye nem akarjátok a lakásba bevinni?

-        Apa, erre nagyon kell vigyázni – mondta komolyan Hunyó – ebben van Hófehérke gonosz mostohája. Legjobb lenne, ha a páncélszekrényedbe bezárnád.

-        Ezt a szemetet?

-        Apa, anya, ez nagyon fontos! Ezen múlik a mesehősök biztonsága! A mesevilág jövője!

-        Ugyan apa! – szólt kedvesen anya. – Ha tényleg ezen múlik a mesehősök és gyermekeink jövője, akkor el kell zárni azt a mécsest.

Apa végül is berakta a széfbe, ami azóta is ott van. A kulcsot pedig Hunyó őrzi. Nézd csak meg! Állandóan ott lóg a nyakában.