Kell a sarazás, homokozás,
vizezés, szaladgálás!
Dr.
Vekerdy Tamás szerint a szaladgálás, és a vízi-pisztolyozás sokkal jobb a
gyereknek, mint a szervezett “programok”.
A
legtöbb olyan családban, ahol kisgyermek is van, a szülők számára folyamatos
kihívást jelent a “normális program” biztosítása a gyerek(ek) számára. Szinte
kényszeresen úgy érezzük, muszáj valami programot szerveznünk a hétvégén.
Hívjunk vendéget, vagy menjünk vendégségbe, muszáj elmenni a játszótérre,
állatkertbe, vagy moziba. A szülők már-már bűntudatot éreznek, ha vasárnap kora
délután még pizsamában van a gyerek – olvashatjuk a Dr. Vekerdy Tamás Belső
szabadság című könyvében.
De miért van ez így? Tényleg folyton
mennünk kell valahová? Akkor teszünk jót gyermekeinkkel, ha szabadidejüket
folyamatos programokkal töltjük meg? Természetesen itt nem a családi
nyaralásra, vagy a hétvégi focizásra/táncórára gondolunk, hanem arra, hogy
szükséges-e folyamatosan valamilyen új impulzust a gyerekekre erőltetni?
Dr.
Vekerdy Tamás szerint a gyerekek nem fognak szemrehányást tenni amiatt, ha
akadnak olyan hétvégék, amiknek a fő programja a lustálkodás, vagy az ágyon birkózás
apával. Akkor sem lesznek szomorúak, ha egy téli hétvégén hóembert
építenek a kertben. Vagy ha csak szaladgálhatnak a kutyájukkal a jó
levegőn. Ezek a tevékenységek rengeteg energiát szabadítanak fel a
kicsikben a szakember szerint, igazi szabadságérzetet biztosítva nekik anélkül,
hogy “értelmes” programok sorozatán vennének részt.
Elég,
ha csak saját magunkra gondolunk. Mi, felnőttek örülnénk, ha folyamatosan úton
kéne lennünk, nem lehetne egy olyan esténk, amikor egy forró fürdő után
leheveredünk a TV elé, vagy egy hétvégi nap otthon, kettesben főzőcskéznénk,
beszélgetnénk a párunkkal?
Vekerdy
szerint is szükség van a játszóházra, a bábszínházra, és a többi ehhez hasonló
tevékenységekre, de nem mindig! A legfontosabb, hogy gondtalannak, boldognak,
gyereknek érezzék magukat.
Hagyjuk,
hogy még sokáig azok lehessenek!
“Az
utóbbi néhány évben jellegzetes problémává vált, hogy a gyerekek érdeklődését
nagyon nehéz lekötni – a figyelmük néhány perc alatt kimerül, folyamatosan
újabb meg újabb intenzív ingereket követelnek, különben elunják magukat. Mi
pedig izgatottan visszük a gyereket egyik programról a másikra, szaladgálunk
vele gyerekkoncertről játszóházba, onnan esetleg valami „fejlesztő” programra,
ha pedig éppen nem érünk rá, akkor a kezébe nyomjuk a tabletet. Azt hisszük,
folyamatosan szórakoztatnunk kell.
De
miért tüsténkedünk körülötte állandóan, ahelyett, hogy néha kicsit végre békén
hagynánk? Mert jó szülők szeretnénk lenni, és attól tartunk, hogy ha épp nincs
semmi program, akkor unatkozni fog, magányos lesz, nem tud mit kezdeni magával
egyedül. Meg talán mi magunk is úgy vagyunk szocializálva, hogy csak azt
érezzük programnak, ami ‘program’. Ám azzal, hogy a gyereket egyik programról
hurcoljuk a másikra, elvesszük tőle azt az úgyszólván érzéki örömöt, amit az
egyszerű, hétköznapi tevékenységekben való elmélyülés nyújt. Félreértés ne
essék: a programokról szólva sem azt mondom, hogy soha és tilos! Csak azt, hogy
mértékkel, mert a már sokszor emlegetett sarazás, homokozás, vizezés,
csúszkálás, futkározás mind sokkal jobb dolgok a gyerek számára, mint a
‘program’, és sokkal jobban meghagyják neki az önmagában való elmélyedés
alapvetően fontos lehetőségét. Sokkal jobban, hangulatosabban, érzelemtelibben
él egy gyerek, aki bújócskázik, fogócskázik vagy ipiapacsozik, mint az, aki
részt vesz a játszóház programjaiban.”
Részlet Dr.
Vekerdy Tamás Belső szabadság című új könyvéből.
A cikk
forrása: ketkes.com
Én a babanet.hu
oldalon bukkantam a cikkre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése