Karácsonyi csillogás

Szelíd fény. 

Juhász Gyula szavaival kezdem írásomat, mert nem vagyok híve a hivalkodó, mindenkit túlszárnyaló fénynek és költekezésnek. Csak szerényen, de meghitten és bensőségesen „csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyerekek, hogy emberek lehessetek” – írta Wass Albert.

A mi, szerény kis csillogásukat ezúttal kevéske csillámpór adta. Szinte minden háztarásban vannak üres befőttes üvegek. Attól függően, hogy mekkorák, tervezhetjük a belsejét. Bizonyára mindenki emlékszik a régi, havazós „hó-gömbre”, amit ha felfordítottunk, a gömbben lévő téli tájra hullott a hó. A mienk majdnem ilyen, csak nem gömb, és nem hó esik benne.

Választottam és kimostam egy-két kisebb fajta üveget. A gyerekeknek sok, kinder-tojásból félrerakott műanyag figurája van. Ebből válogattak ki párat. Hogy téliesebb, karácsonyosabb legyen az enteriőr, alaklemez segítségével, készítettek a gyerekek egy-két fenyőt. Ennek olyannak kell lenni, hogy a vizet bírja, ezért, zöld műanyagból illetve fehér habfóliából vágták ki. Ezeket az üveg aljára ragasztották. Míg száradt, megtöltöttük az üvegeket  langyos vízzel, majd aranyszínű csillámport raktunk bele.

Festhetjük a kupakját fehérre, vagy aranyszínűre. Az üveget lehet így hagyni és lehet díszíteni. mi az egyik alját fehér festékkel befestettük és még száradás előtt durva sóba mártottuk. Így amolyan havas, zúzmarás formája lett.