A fűzfa, mint játék.
A fűzfának köztudottan hajlékony,
könnyen vágható az ága. Ha lovacskást játszunk, egy vesszőt a gyermek két hóna
alatt átvezetve, két végét a kezünkben tartva, kiváló kantárként működik. Még
ostort is készíthetünk hozzá. Ha „pecázni akarunk” (2-5 évesekkel), csak le
kell a leveleitől tisztítani egy ágat, úgy hogy a végén maradjon egy pár, és
már dobhatjuk is a „vízbe”. Egy kis mozgatással jobban ficánkol, mint az igazi.
Játszhatunk dugó-futóversenyt.
Ügyesebb, nagyobb gyerekek fonhatják, kaspót
vagy kosarat készíthetnek.
Hosszúra nyúlt bevezetőm után,
arról írok, hogyan szeljük át a tengereket és az óceánokat a nagy viharok és a
kalózok támadásai ellenére. Nálunk, egy kb 15-17 éves fűzfa van. Elég
terebélyes, ágai a földig érnek. Alatta, körülötte egy-két hatalmas terméskő,
és gazdag gyep van. Ideális hely a játékra és a fantáziánk bővítésére.
Készítettem vastag kartonpapírból vasmacskát és kormánykereket. A kormányt a
közepén kilyukasztottam és felkötöttem a fa törzsére (egy kicsit forgatható).
Egy nádra ráerősítettem egy fél (kicsit rongyos) lepedőt. A két végére madzagot
kötöttem, ennek közepére egy másik madzagot, melyet egy faágán keresztül
vetettem. Így a vitorla fel- és lehúzható. A papírtörlő hengerét sosem dobom
el. Most távcsőként hasznosítottuk. Elővettük a zsákunkból a „tengerész ruhákat”,
aztán megkezdődött a móka, akarom mondani a tengeri élet. Még halak is
úszkáltak körülöttünk, hogy legyen mit kifogni, illetve hogy legyen vacsorának
való.
Ezzel az egy-két kis kellékkel,
ami nem kerül semmibe, órák hosszat el lehet játszani, ott meleg sincs, csak
bírja az ember energiával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése